Változások

Sok víz lefolyt a Dunán és a Temzén amióta itt jártam! 

Próbálok időrendben haladni! Hosszú bejegyzés lesz! Láb fent (csak ne fájna a térdem), srácok alszanak, Apa dolgozik... laza tejeskávét már elszürcsöltem! Szóval hajrá!

Térdfájás: szeptember közepén betöltöttem a 36ot! Tudnod kell kedves olvasó, hogy valami miatt nagyon sokat melléütök így az elején, és 36 helyett 26ot gépeltem! Lol! Tud valamit az agyam! Mert én valahogy még annak érzem magam, de a jelek... Szóval születésnapom reggelén arra ébredtem, hogy előjött a régi térdfájásom. Kosaras betegség. Igen-igen magyarázható azzal, hogy nem alszom kényelmesen, ami annyit tesz, hogy úgy bírok itt feküdni mint egy darab fa, mert 3an alszunk a majd' dupla ágyban. 

Érdekes itt a dupla ágy fogalma. Ketten talán elférnénk kényelmesen, de elég furcsa a 180x200as ágyunkhoz képest! Persze van remény, mert nincs olyan messze az Ikea, bár nem fájdítottam még a szívemet és nem néztem meg, hogy ágyméretben ugyan az van-e mint Mo-on vagy hasonultak az itteni normához...

Szóval térdem fájt, Drága Anyukám, Párom és Barátaim a Facebookon nem felejtették el e jeles napot és még valaki feliratkozott a listára, olyan akire nem is számítottam és jól meglepett! De még mennyire... Kaptam egy értesítést, hogy mi lenne ha elmennék egy szűrővizsgálatra? Benne vagyok már a korban és ... Na feltette az ire a pontot! Hangulatom egyébként is pocsék volt, de ez aztán végleg elintézett mindent!

Hangulatom több dolog miatt is sírós volt. Egyik oka drága gyermekeim. Valamit nagyon elcsesztem velük kapcsolatban. Olvasom, látom azon csemetéket akik valami aprósággal, saját készítésű bigyóval meglepik felmenőiket. Enyémek? Áh! Nagyobbam belelesett faces levelezésembe és a sok szülinapos jókívánság láttán megkérdezte, hogy akkor nekem ma van? Mondom ma, de amióta így egy szobában élünk mindig a nyakunkban lóg, nem nagyon merem elhinni, hogy nem hallotta anyukám köszöntését előző este! 

Reménykedtem, hogy párom rejteget valami meglepetést, tett félre valamicskét egy csokira vagy mit tom én mire. De nem! És így múlt el az én 36ik születésnapom torta vagy valami süti vagy egy kicsike virág, ajándék úúúú szóval minden nélkül!

A másik ok! Magyarországon albérletben laktunk. Terveim között az szerepelt, hogy áprilisig szóló szerződésünket megtartjuk és akkor együtt a család visszamegy és összepakol, selejtez. Szüksége volt a lelkemnek arra a lakásra! Szükségem volt egy kapcsolódásra, egy biztos pontra! A pakolást is szerettem volna addig halogatni ameddig itt kialakítunk egy új életet és nem fájószívvel válunk meg az addigitól! Egy kedves barátom kapott egy lehetőséget, hogy költözni tudjon. Ő vett meg pár dolgunkat. Egy-egy szkerény említésekor úgy éreztem, hogy a szívem egy darabját viszi el! Olyan érzés volt listát  írni, hogy akkor ez próbálják megmenteni vagy azt kidobni, mintha végrendeletet írnék. Elajándékoztam néhány gyerekjátékot is, másik családhoz került és nagyon örülnek neki, de nekem a mai napig fáj tudnom, hogy már nem a miénk. 

Minden tárgyunkat szerettem és ragaszkodtam volna hozzájuk! Remélem hamarosan pótolni fogom tudni és nem lesz bennem az a fájdalom ami most is könnyeket csal a szememre!

Tudom szentimentális és egy közgazdász sírva könyörögne, hogy térjek vissza a valóságba!

3 szobás bérleményünket egy cégtől béreltük, akiktől próbáltunk haladékot kérni! Szeptember elejéig meg is volt, de betelt a pohár és felmondták a szerződést. 

Nehéz volt innen menteni a menthetőt! 

Szegény barátainkra szakadt az összes vackunk összepakolás, elszállítása! Nagyon hálás vagyok nekik!

Nehéz napokat éltem át akkor! 

Tudtam, hogy mit hagytunk ott. Az utolsó napokat nem pakolászással töltöttük. Egyébként sem volt élére állítva soha semmi - na jó akadt erre is példa, de inkább a ramazuri volt a jellemző. 

Óriási kupi, por! Soha nem fogom tudni meghálálni azoknak akik ott voltak és a nagyját kipakolták a cuccainknak! 

Nem tudtak minden elhozni. Nem tudom mi maradt ott! Elméletileg a bérbeadó cég kipakolt, raktárba tette. Még egy adósság! Remélem az utolsó és innentől már "csak" törlesztenünk kell és egyszer talán végre vége!

Iskolalátogatóban is voltunk! Újdonsült barátainkkal együtt néztük meg kispasim suliját! Hallanotok kellett volna a srácokat! Teljesen el voltak ájulva a sulitól. 

Kívülről nem egy nagy épület. A termek nem a nálunk megszokott magas belmagasságúak. Recepció fogad ahol nagyon kedvesen segítenek mindenben! Eszembe jutott pesti iskolánk mufurc ajtós kisasszonya. Néha korábban mentem és azt figyeltem hány percet lop el az emberek életéből azzal, hogy nem figyel és nem időben nyitja az ajtót. A kis ablakról már nem is beszélve amin olyan megalázó volt behajolva, kiabálva elmondani jöttöd okát!

Folyosó. Termek jobbra és balra. Az első terem ahová bementünk a zeneterem volt. Vauuuu és megint vauuuuu. Dobfelszerelés, hegedű, rengeteg ütőshangszer. Nagyon bejött!

Az osztálytermekben csak digitális és mágnestábla van. Asztaloknál és székeknél ülnek a gyerekek. Minden teremben számítógép a tanári asztalon. A tanári asztal nem úgy helyezkedik el ahogy nálunk szokás. A fal felé néz azaz használója háttal ül a többi asztalnak.

A termek nagyon színesek. Most ha becsukom a szememet nekem a kék ugrik be. És a sárga. 

A folyosókon a gyerekek rajzai. Csendéletek. Más ország más szokások. Nem ám a megszokott váza, virág. Nem ám! Ananász és kókusz. ;)

Van könyvtárszoba. Ami itt feltűnő volt, hogy nem az az ablaktalan nagyon csendes szoba, ahová nem vagy csak félve mertem benyitni. Olyasmi mint egy kórházi szoba. Na nem hangulatában, hanem a folyosókra néző nagy ablakai miatt. 

Tornaterem nincs sajnos. Nem tudom, hogy máshol van-e. Egy nagyobb terem van ahol van egy kicsi dobogó és bordásfalak. Itt szoktak rossz idő esetén gyülekezni és itt ebédelnek. 

Ebéd vagy meleg vagy hozott. Olyan asztaloknál ahol a székek és az asztalok egyben vannak.

A tornaszertár is nagyon tetszett a srácoknak! Nem emlékszem, hogy mi volt az ami olyan jó lett volna, de ott is hangosan ámuldoztak!

Jaj! A lényeget majdnem kihagytam!  A számtech terem! Na itt volt aztán agyeldobás! Sok monitor, sok asztal, sok gép! És akkor az "idegenvezetőnk" kinyitott egy szekrényt ami tele volt kicsi notebookokkal. Mondván nagyon busy ez a terem és ha szükség van a gépre az osztályban akkor ezt használják! De nem kell ám aggódni, mert a tanár nyomon tudja követni, hogy melyik gyerek mit csinál! Lol!

Megnéztük a srácok leendő termeit és megtudtuk, hogy az úriember aki körbevezetett minket szintén osztályfőnök (a fickót inkább tudnád elképzeli egy motoron a tekóival mint a katedrán) és van egy suli utáni csoportja ahol maketteket ragasztanak össze és ki is festik! Na a pasimat itt totál levette a lábáról!

A lényeg hiányzott már csak a sulikezdéshez: a levél a town hallból: felvételt nyert!