Múlnak a napok!

Olvad a hó! Süt a nap! Mondja a kispasi! Azaz dehogy mondja, kiabálja!

Tele vannak feszültséggel! Ahogy én is!

De hogyan kellene levezetni???  

Készülünk egy kicsit sétálni, hóembert építeni, csúszkálni... bár így nem tudom, hogy mi lesz ebből!

Hiányzik Apa! Nagyon! És nem enyhül a hiánya! 

Tegnap mozgalmas nap volt! A lányoknak farsangjuk volt. 

Már csütörtökön elkezdődött a menet. Rohanás a jelmezért. Lista a zsebben, hogy mi kell még... és a fejetlenség! Sokkal jobban meg kell szerveznem az életünket. Nincs Apa, hogy felhívjam ezt vagy azt hozz kérlek, mert elfelejtettem!

Harisnya, pelenka, pom-pom a cipőre, mit együnk ma.... és mi kell még... és akkor a wc papírt elfelejtettem! Vissza a megállóból... és már rohanás a bölcsibe onnan az oviba.

Aztán haza. És a trolin belém hasít a gondolat, hogy mi itthon alig nevetünk... nincs sok mosoly. A hátunk mögött egy anyuka két gyerekével játszott, nevetgélt. Az én gyerekeim ültek némán és szomorúan! Baj van...

Csonka család vagyunk! És meg is érezzük ennek minden keserűségét! 

Most is gyűlnek a könnyeim!

Tegnap csak egy szimpla "Szeretlek! Vigyázz magadra!" sms jött az Aputól és nekem már összeszorult a szívem és potyogtak a könnyeim! De nem sok időm volt a letargiára... Rohantam tovább a bölcsibe! 

Nagyon édesek voltak a lányok! Nagyon jól sikerültek a jelmezek. Sajnos Csingilingről kevés fotóm van... :(

Apropó fotó... nagyon szégyenlem magam! Nagyon mérges voltam nagyobbik lánykámra! Kitörölte a képeket... kb. 150 képet... A bölcsiben készített farsangi képeket... Veszekedtem vele, kiabáltam, zokogtam... És aztán összeszedtem magam és kerestem a megoldást! Találtam is! És ez a bosszantó! Miért nem egyből ezt tettem? Miért kellett veszekednem Vele? Ő a kis középső! Ő a szendvics... és rá kellene a legjobban vigyáznom! És mégis... Vele van a legtöbb gond... Ő az aki nem fogad szót, aki nem segít...

Szóval a képek kérdése megoldódott... Hála az én Drága, okos, ügyes barátnémnak még az anyagi részét is megúsztam! Szóval a képek meglettek! Jó tudni, hogy van ilyen program! Nagyon okos ám! ;) Mindent előszed amit töröltél! A lényeg: ne formázd! Így most még a nyáron készült képek is meg vannak! Jó volt egy kicsit nosztalgiázni... Bár felvetődött bennem, hogy mi is a jobb... az a nagyon nagy meleg vagy ez a marha hideg. De tudom ám! Az örök tavasz ... in England! ;) Na jó tudom, hogy ez sarkított, mert már ott is van hideg... De tudom, hogy ott vár minket a jobb élet! 

Ne gondolj arra kedves olvasó, hogy kint sincs kolbászból a kerítés... Tudom én! Tegnap előtt beszélgettem egy kedves barátunkkal. Beszélgetésünk alatt döbbentem rá valamire! Lassan 36 éves leszek... borzasztó! 

Szóval eljutottam oda, hogy nem tudom: mi leszek ha nagy leszek? 

Nézegetem a lehetőségeket...mert valljuk be őszintén a jelenlegi gázleolvasó munka nem álmaim állása...

Szóval nem tudom, hogy a hirdetéseknél, hogyan is szűrjek... milyen munka érdekel... Azt mondja Barátném, hogy majd megtalál a lehetőség mint ahogyan Őt is! Úgy legyen! 

Szóval Apa kint, hogy egy autómosóban kapott munkát. Kemény munka, mert sok az ügyfél. Sajnos, tegnap este, kiderült, hogy nem egy hosszútávú munka, mert a török tulaj vérszemet kapott és most már 1-2 órával meghosszabbította  a munkaidőt. A gond csak annyi, hogy a fizut elfelejtette annyival megtoldani! 

Apa barátjának a kezén allergiás kiütések jöttek ki, így ő ma már nem is tudott  menni dolgozni. Jaj itt nem hagyhatom ki... a kisördög belém bújt már megint! Szóval itt van bennem, hogy na már megint nem dolgozik a srác... fújjjjjjjjjjjjjjjj! Tudom, hogy nem tehet róla, de nála ez olyan tipikus! :( 

Lényeg, a lényeg, hogy Apánknak már van jövőképe. Mióta is van kint? Kb. 1,5 hete. És már tudja, hogy megigényeli az angol jogosítványt és 1 év múlva elmegy buszt vezetni! És ez olyan jó! 

Nagyon szeretnék ott lenni! Szeretném felfedezni az országot! Az embereket! A lehetőségeket! 

Ki kell derítenem, hogy mikortól jár támogatás a gyerekek után! De nem merem... Még mindig nem! Félek a sárdobálástól! Fogalmazom magamban a kérdést, a körmondatokat... 

Az égiek velünk voltak most is! Egy szobában vagyunk most, hogy kevesebb legyen a fűtés és sajnos azaz most inkább jó, nagyon rossz a szigetelése a lakásnak.

Szóval a kispasi tegnap teát főzött... de az is lehet, hogy még a gázszerelő bénázott (lecserélték a mérőt). Reggel ahogy kinyitottuk a szobaajtót éreztem a gázzal kevert szagosító szagát. Szóval a gázszagot! Lustálkodás közben hessegettem magamtól a gondolatot és minden lehetőséget felsorakoztattam, hogy mi lehet ez... de elméletben nem találtam hibát és gondoltam ez nem az amire én gondolok! Aztán felkeltem kimentem a konyhába és erősebben éreztem. Egyből néztem a tűzhelyet és ott volt a hiba. Az egyik gázcsap nem volt elzárva! Szóval hála a réseknek és az Égieknek (reggel nem robbant be a mikró használatakor) Apánk nem lett özvegy és a tűzoltók is munka nélkül maradtak!

Indulás...

Régen jártam itt! Sok-sok dolog történt velünk azóta.

Elindult az én Drága Uram a nagy Angliának! Roppant mód hiányzik!

Ahogy elindult már sírtam. Sírtam útközben, sírtam a trolin, sírtam itthon.

Itthon még jobban. Olyan érzés volt mint amikor meghal valakid. Belülről jött a fájdalom és látva az ágyát, a kávésbögréjét még nehezebb volt. Borzasztó volt a tudat, hogy elveszíthetem. Tudom baromság! De annyi balesetről hall az ember. És valahogy mindig az marad ott aki szabályosan halad.

A barátjával indultak. Most rá haragszom! Ő lett az én utálni lehet kabalám! Haragszom rá, hogy ő van a párom mellett, hogy ő fedezheti Vele fel a tengert, a várost... 

Tudom butaság! De gondolom kell a lelkemnek!

Most is potyognak a könnyeim! Még jó, hogy hagymát pirítottam és tudok mit "füllenteni" a gyerekeknek. 

Ők is nehezen viselik. Kispasim még nem mutatta jelét! Féltem is, hogy hogyan éli meg és hogyan és mikor fog kijönni belőle. Nagylányom esténként sírva mondja, hogy: " Hiányzik Apuci!" Ilyenkor mindig elmondom neki, hogy nekem is és azért ment ki előre, hogy nekünk házikót nézzen. Bár így lenne és hamarosan tudnánk utána menni.

Kicsi lányom néha mondja neki, hogy gyere haza. Nála még annyiban jön ki, hogy nagyon ragaszkodik hozzám és a bölcsiben is ölben van inkább.

Kinti életükről annyit, hogy talán mi is beleestünk egy lehúzós segítségbe! Talán annyiból van szerencsénk, hogy nem előre kérte a pénzt és hála a facebooknak van aki segít "csak úgy" kedvességből!

Szóval szállásuk van. Abba most inkább nem megyek bele, hogy milyen. Fizetős segítőnknek hála, egyenlőre úgy fest, hogy csak ennyiben segített; nem kellett csak 2 heti depositot letenni. Viszont drágább mint a többi, elég furcsa környéken van. Most 2 hónapig maradnak itt. Aztán majd meglátjuk.

Jó lenne valahogyan kideríteni a kinti segélyezési avagy inkább fogalmazzunk úgy, támogatási rendszert. De nem merem megkérdezni abban a fórumban ahonnan kaptunk már segítséget! Nemrégiben valaki kérdezett egy másik város fórumában... húúú jó magyar szokás szerinte ment a sárdobálás! 

Szóval azon agyalok, hogy hogyan tudnék valahogy úgy választ kapni, hogy ne kapjam egyből, hogy csak amiatt akarok kimenni! Mert nem! 

Mert persze megkaptuk már mi is, hogy kint sincs kolbászból a kerítés! Nem is ezért szeretnénk kimenni! A tervünk az, hogy a becsületes munkánkért, rendes fizetést kapjunk. És az sem utolsó szempont, hogy abból a fizuból mondjuk meg is éljünk... ne csak vegetáljunk!

Szóval most munkát keresnek a fiúk! Remélem hamarosan találnak is, mert vészesen közeleg a március amikor már nem tudom, hogy miből fogok számlát fizetni. 

Jól indult az év. Kaptam egy új munkát! Azaz nem annyira újat, mert a párom munkáját vettem át! Új csak a munkáltató volt. Nagy elánnal vetettem bele magam a munkába. Élveztem. Aztán az első héten felhívta a figyelmemet egy régi/új kolléga, hogy ugyan számoljak már utána a pénznek. Számoltam! És már nem voltam olyan elszánt. Aztán meggyőztem magam, hogy így lesz egy bejelentett munkám és mellette tudok mással is foglalkozni. 

Élveztem az apróbb kihívásokat amiknek rendre meg is feleltem. 

Aztán eljött a hónap utolsó napja és a főnök magához hivatott. Természetesen azért. Kirúgtak. 

A munkámmal meg voltak elégedve, összességében 98%ot teljesítettem, de kell másnak a helyem!

A gyerekek ott voltak velem, bár nem hallották és tartottam is magam. Apa rohant haza hozzám. Akkor már nem bírtam és kifakadtam. Olyan rossz volt a villamoson hallgatnom amikor elsőszülött gyermekem határozottan állította, hogy ő biz' tudta miért hívnak be. Másért biztosan nem lehetett az oka... brrrrrr..... Egy majd' 10 éves kisember is így vélekedik... normális ez kérem? (Persze tudom, hogy van ebben ámítás is, de nem ez jellemző rá.)

Gondoltuk sebaj! Megyek vissza a másik céghez, oda ahol eddig dolgoztam! De másnap kiderült, hogy nem lesz az olyan egyszerű. Nem tudnak egyből visszavenni, mert a megbízó nem engedi. Nem értik, hogy miért ugrálok egyik helyről a másikra... nem önszántamból az fix.

Beszélgetjük Drága Barátnémmal, hogy biztosan meg van az oka, hogy nem hívnak, hogy mehetek-e (elméletileg a héten mégis kezdettem volna), de jó lenne már tudni, hogy  mi ez az ok! Próbálok ezzel-azzal foglalkozni! Egyenlőre inkább kevesebb sikerrel! És persze ott a nyomás, hogy a kiadásunk havi 250000 ft. Ebben  persze még nincs benne az étkezésünk! 

Jó lenne az időt előre tekerni! 

Jó lenne ha már nyár lenne!