Szeptember 24n a két nagyobb gyerkőcöm is elkezdi a sulit!!!
Rögös volt az út!
Pár évvel ezelőtt egy kedves anyuka (volt egy "zenebölcsi" vállalkozásunk) készített nekem egy számmisztikai elemzést. Egyebek között arról volt szó benne, hogy 36 évesen előrébb fogok lépni valami mitikus dologban. Nem emlékszem, hogy hová és merre és miért. A dobozok között nehéz is lenne megmondani, hogy hol lehet ez a levélke, de bennem az maradt meg ebből a dologból, hogy a siker benne van a nevemben és ez a 36 éves korban betörténő változás.
Amióta itt vagyunk Angliában nagyon érzem a segítő kezeket. Próbáltam gyorsan utánaolvasni, de nem találom, így leírom még egyszer!
Történt, hogy a harmadik napon elsétáltunk egy kedves magyar hölgyhöz aki segített kitölteni a child taxhez küldött újabb nyomtatványt. Visszafelé nagyon vagányan levágtuk az utat és mondhatni eltévedtünk. Sétálás közben csak azt hajtogattam magamban, hogy de jó lenne ha az én drága uram éppen arra járna és megmentene minket! Elértünk egy hatalmas körfogalomig. Megtettünk egy cikkelyt, aztán a másikat és már csak egy kicsike zebra maradt, hogy egyenesen folytassuk utunkat amikor is éppen előttünk suhant el az én uram és mentett meg minket. Jó pár kilométert kellett volna még sétálnunk.
Volt még egy alkalom amikor éreztem, hogy nem vagyunk egyedül, de szánom-bánom elfelejtettem!
Óriási szerencsénk volt, hogy megkaptuk július 9től az itteni családi pótlékot. Májusban adtuk be és aug. végén jött az utalás. (Mókás volt! Egyszer csak a számlánkon lett az összeg és nem értettük honnan. Aztán 2 napra rá jött a határozat, hogy megkaptuk, majd másnap jött a levél, hogy fogunk kapni a részletekről egy értesítést.)Sokan vannak akik hosszú hónapokat várnak rá, olvasok olyat is aki már évek óta.
Szóval ez a helyi családi pótlék azaz child benefit a legfontosabb. Ehhez kötnek minden más támogatást!
Írtam már, hogy már csak ki kellett tölteni a nyomtatványt, megjelölni a 3 sulit és visszavinni a helyi önkormányzathoz. Na én valami belső ok miatt mindig odáztam. Messze van, 3 gyerekkel elmenni egy tortúra. A Párom is mindig úgy volt szabadnapos, hogy akkor volt valami más. Nem jutottunk el!
Három teljesen más sulit jelöltem be, de ahogy közeledett a szeptember eleje és jókat hallottunk arról a suliról ahová barátaink fia is járni fog, egy reggel felkerekedtünk a gyerekekkel és sulikeresőbe indultunk.
Na a reggel az enyhe túlzás, maradjunk a délelőttben.
Először a közelünkbe lévő sulit néztük meg. Jó lett volna, mert lánykám osztálytársa lehetett volna barátaink angol szomszédja és így talán egy ismerős arccal könnyebb indult volna neki.
Sajnos innen elküldtek, hogy nem tudnak segíteni, szerintük nincs hely, de kérdezzük meg a town hallban. Előhoztam nekik a másik sulit is, ahová magyar barátunk jár. Tanácsolták, hogy menjünk át, mert ott egyből fognak tudni választ adni, hogy van-e hely avagy nincs.
Átsétáltunk. Sehol senki. Véletlenül tudtuk meg, hogy ebédidő van. Szóval vártunk.
Két suliról írok, mert egyikbe járnak 4-6 éves korig, a másikba 7-11. Sétáltunk oda és vissza.
Reménykedtem, hogy idejárhatnak a gyerekek!
A suli előtt van egy tér. A téren egy templom. Nem a Rózsák tere, de ez is egy templomtér! ;)
Ebédszünet után ismét séta és kiderült, hogy a kispasinak van hely, de a csajom még kérdéses; bár ha a fiamat felveszik akkor a lányom előreugrik a listán. Na itt próbáltam egy kis magyar taktikát belevinni a dologba, kérdeztem, hogy hány százalék, hogy felveszik - nem értette. Másnap voltunk megnézni a nagyobb suliját, ott próbáltam feljegyeztetni a csajom nevét - nem értették.
Az ide-oda sétálgatás utána maradt a túra a town hallba. Húúúú. Addig nem megyek tovább ameddig nem nézem meg, hogy hány kilométert gyalogoltunk.
2.6 km a templomtól.
Persze volt útközben egy kis balhé, a Tescoban, hogy akkor most melyik itókát is vegyük és akkor most egyik ezt a másik meg azt akar inni és végül mindenki minket nézett, mert legkisebbem a földhöz verte magát és üvöltött.
Nem tudom, hogy mások hogyan oldják meg, de én egyre nehezebben viselem. Ma eljutottam arra a pontra, hogy én magam megyek és jelentkezem a rendőrségen, hogy nem én ezt nem, és vegyék el őket!
Durván hangzik tudom! Fáj nagyon! Július 7e óta együtt vagyunk, állandóan. Zömében egy kicsike szobában, egy házban ahol nem lenne szabad kiabálni. Baromi nehéz!
Szóval elvánszorogtunk a town hallba ahol ért egy kisebb fajta sokk. Kiderült ugyanis, hogy nem érvényes a bérleti szerződésünk. Amiről mi azt hittük, hogy azért van számszerűsítve, hogy 2 hónapig nem tudnak váltani, mert bukják a depositot arról most kiderült, hogy addig volt érvényes a szerződés. Na azt hittem azon a bizonyos nem létező nemiszervemen szúrom magam!
De itt ismét közbeléptek az Égiek! Mert ha van erre a címre szóló child benefitünk akkor semmi gond. Elő a határozattal, másolat készül és már indulhat is a menet!
Az ügyintéző kisasszony nem volt ura a helyzetnek! Meglátta a legkisebbemet gyorsan átadott egy jelentkezési lapot, hogy akkor ezt el ne felejtsem feladni majdan... És akkor ott van még a középső is! Majdnem elfelejtette! De a legnagyobbiknak már nem adott... Hihihi.
Sajnos ő nyert, mert búcsúzásnál türelmemet kérte, hogy nagyon busy a hivatal és kell 2-3 hét a válaszlevélig.
Szóval vártunk!
Örültem a várakozásnak, mert nem nagyon lett volna miből megvenni a sulis cuccokat.
Hogy irigyeltük őket, hogy nekik "csak" egyenruhát kell venni!
Ma felkerestük a szaküzletet ahol csak spéci sulis cuccokat árulnak. Majd 70 fontot hagytunk ott. Ebben van 2 db emblémás pulcsi, 2 db póló, 1db tornapulcsi, 2 db tornanadrág, 2 db nyakkendő.
És akkor még be kell szerezni: szoknya, nadrág, blúz, ing, zokni, harisnya, 2-2 fajta cipő. És most jut eszembe, hogy még táska, tornazsák, ebédes tatyó, kulacs.
Na majd számolok és írok egy végösszeget!
Itt is fordítva történt a dolog, mert először jött a telefon, hogy akkor szerdán várnak minket a csajom sulijába, hogy mehetünk szétnézni, megismerkedni és másnap jött az értesítés, hogy mindkettőjük kezdheti a sulit. És ott ahol mi szerettük volna!
Érdekesség még, hogy a csajomnak mindhárom helyre csak ez az iskola volt megjelölve. Kispasimnál válogathattunk volna.
Tegnap felkerekedtünk és immár hivatalosan körbejártuk, igazgatói vezetéssel, a kisebb iskolát. 32 nyelvű a diáksereg.
Kérdeztek a gyerekekről. Milyen volt a matek, a magyar.
Bementünk a termekbe.
Meg kell álljak itt. A pesti sulinkban a fiam osztálya nagyon rendetlen volt. Nem sok fegyelem volt náluk.
Itt a kicsik is néma csendben ültek és hallgatták a tanítóbácsit ahogy mesél és mutatja a könyvben a rajzokat! Olvadtam el ahogy a kis 4 évesek egyenruhában ültek egy kupacban a földön és figyeltek. Éppen vége felé közeledett a "tanítás" mert a szülők kintről leskelődtek.
Érdekes infót kaptam. Jövőre ha a legkisebb is elkezdi a sulit akkor ott is 2.5 órát lesz. Kérdés, hogy én mikor és hogyan fogok tudni elmenni dolgozni!
Itt is van számtech terem. Próbálták behívni a csajomat, de ő nem nagyon akart menni. Félek ám mi lesz itt!
Nagyon sokat változott az elmúlt hetekben, sajnos nagyon a bratyó irányába! Várja nagyon, hogy el tudja kezdeni, de nem nagyon érti, hogy akkor itt ő most hogyan fog megtanulni angolul.
Kell a hétvégén lopnunk egy pár órát, hogy kettesben legyünk és át tudjuk csevegni ezt a dolgot!
Körbejártuk az épületet, belestünk a termükbe is, de az osztállyal sajnos nem sikerült megismerkedni, mert éppen közlekedési foglalkozáson vettek részt. Nagyon érdekes, egy hangár szerű ahol közlekedési szituk vannak. Holnap felhívom őket, hogy be tudunk-e menni családilag, mert jó lenne ha nem is fogja érteni, de legalább tudná, hogy hol voltak a többiek.
Kicsit hatásvadászra sikeredett amikor az igazgató úr felhívta a figyelmünket a notebookokra, sajnos nem érte el amit szeretett volna, mert amikor megmutatta, itt már csak nyugtáztam!
Próbálok a gyereknek pozitív dolgokat kiemelni és mutatni és kapcsolni! Pl. a nagyobbak sulijában színek vannak. Kispasim zöld lesz tesin, édesanyám kedvenc színe.
Reggel 8:45re kell menjünk és a kisebbért 3:10ig a nagyobbért 3:20ig kell odaérni.
Kaptunk mindkét helyen 1-1 paksamétát amit ki kell tölteni, alá kell írni, bele kell egyezni és stb. stb.
Jelentkezési nyomtatvány kedvenc kérdése, amit megkérdeznek mindenhol: faji hovatartozás. Itt most éppen kelet európaiak vagyunk. Itt kell arról is nyilatkozni, hogy ki a háziorvos, értesítsék-e ha gond van, van-e valami allergia, betegség.
Alá kell írni egy beleegyező nyilatkozatot, hogy fotót és videófelvételt készíthetnek a gyerekeinkről.
Meg kell adni, hogy ki viszi és hozza a gyerekeket.
Fényképes ötletlistát kaptunk a lunch boxba csomagolható ételekről.
Házirend.
És persze egyenruha lista és katalógus.
Szóval várjuk a hétfőt ill. én a holnapot és a szombatot is, hogy a postás hozza az e-bayről megvásárolt ruhákat!
