2012. szeptember 20., csütörtök

Suli

Szeptember 24n a két nagyobb gyerkőcöm is elkezdi a sulit!!!

Rögös volt az út!


Pár évvel ezelőtt egy kedves anyuka (volt egy "zenebölcsi" vállalkozásunk) készített nekem egy számmisztikai elemzést. Egyebek között arról volt szó benne, hogy 36 évesen előrébb fogok lépni valami mitikus dologban. Nem emlékszem, hogy hová és merre és miért. A dobozok között nehéz is lenne megmondani, hogy hol lehet ez a levélke, de bennem az maradt meg ebből a dologból, hogy a siker benne van a nevemben és ez a 36 éves korban betörténő változás.

Amióta  itt vagyunk Angliában nagyon érzem a segítő kezeket. Próbáltam gyorsan utánaolvasni, de nem találom, így leírom még egyszer!
Történt, hogy a harmadik napon elsétáltunk egy kedves magyar hölgyhöz aki segített kitölteni a child taxhez küldött újabb nyomtatványt. Visszafelé nagyon vagányan levágtuk az utat és mondhatni eltévedtünk. Sétálás közben csak azt hajtogattam magamban, hogy de jó lenne ha az én drága uram éppen arra járna és megmentene minket! Elértünk egy hatalmas körfogalomig. Megtettünk egy cikkelyt, aztán a másikat és már csak egy kicsike zebra maradt, hogy egyenesen folytassuk utunkat amikor is éppen előttünk suhant el az én uram és mentett meg minket. Jó pár kilométert kellett volna még sétálnunk.

Volt még egy alkalom amikor éreztem, hogy nem vagyunk egyedül, de szánom-bánom elfelejtettem!

Óriási szerencsénk volt, hogy megkaptuk július 9től az itteni családi pótlékot. Májusban adtuk be és aug. végén jött az utalás. (Mókás volt! Egyszer csak a számlánkon lett az összeg és nem értettük honnan. Aztán 2 napra rá jött a határozat, hogy megkaptuk, majd másnap jött a levél, hogy fogunk kapni a részletekről egy értesítést.)Sokan vannak akik hosszú hónapokat várnak rá, olvasok olyat is aki  már évek óta.
Szóval ez a helyi családi pótlék azaz child benefit a legfontosabb. Ehhez kötnek minden más támogatást!

Írtam már, hogy már csak ki kellett tölteni a nyomtatványt, megjelölni a 3 sulit és visszavinni a helyi önkormányzathoz. Na én valami belső ok miatt mindig odáztam. Messze van, 3 gyerekkel elmenni egy tortúra. A Párom is mindig úgy volt szabadnapos, hogy akkor volt valami más. Nem jutottunk el!
Három teljesen más sulit jelöltem be, de ahogy közeledett a szeptember eleje és jókat hallottunk arról a suliról ahová barátaink fia is járni fog, egy reggel felkerekedtünk a gyerekekkel és sulikeresőbe indultunk.
Na a reggel az enyhe túlzás, maradjunk a délelőttben.
Először a közelünkbe lévő sulit néztük meg. Jó lett volna, mert lánykám osztálytársa lehetett volna barátaink angol szomszédja és így talán egy ismerős arccal könnyebb indult volna neki.
Sajnos innen elküldtek, hogy nem tudnak segíteni, szerintük nincs hely, de kérdezzük meg a town hallban. Előhoztam nekik a másik sulit is, ahová magyar barátunk jár. Tanácsolták, hogy menjünk át, mert ott egyből fognak tudni választ adni, hogy van-e hely avagy nincs.
Átsétáltunk. Sehol senki. Véletlenül tudtuk meg, hogy ebédidő van. Szóval vártunk.
Két suliról írok, mert egyikbe járnak 4-6 éves korig, a másikba 7-11. Sétáltunk oda és vissza.
Reménykedtem, hogy idejárhatnak a gyerekek!
A suli előtt van egy tér. A téren egy templom. Nem a Rózsák tere, de ez is egy templomtér! ;)
Ebédszünet után ismét séta és kiderült, hogy a kispasinak van hely, de a csajom még kérdéses; bár ha a fiamat felveszik akkor a lányom előreugrik a listán. Na itt próbáltam egy kis magyar taktikát belevinni a dologba, kérdeztem, hogy hány százalék, hogy felveszik - nem értette. Másnap voltunk megnézni a nagyobb suliját, ott próbáltam feljegyeztetni a csajom nevét - nem értették.

Az ide-oda sétálgatás utána maradt a túra a town hallba. Húúúú. Addig nem megyek tovább ameddig nem nézem meg, hogy hány kilométert gyalogoltunk.
2.6 km a templomtól.
Persze volt útközben egy kis balhé, a Tescoban, hogy akkor most melyik itókát is vegyük és akkor most egyik ezt a másik meg azt akar inni és végül mindenki minket nézett, mert legkisebbem a földhöz verte magát és üvöltött.

Nem tudom, hogy mások hogyan oldják meg, de én egyre nehezebben viselem. Ma eljutottam arra a pontra, hogy én magam megyek és jelentkezem a rendőrségen, hogy nem én ezt nem, és vegyék el őket!
Durván hangzik tudom! Fáj nagyon! Július 7e óta együtt vagyunk, állandóan. Zömében egy kicsike szobában, egy házban ahol nem lenne szabad kiabálni. Baromi nehéz!

Szóval elvánszorogtunk a town hallba ahol ért egy kisebb fajta sokk. Kiderült ugyanis, hogy nem érvényes a bérleti szerződésünk. Amiről mi azt hittük, hogy azért van számszerűsítve, hogy 2 hónapig nem tudnak váltani, mert bukják a depositot arról most kiderült, hogy addig volt érvényes a szerződés. Na azt hittem azon a bizonyos nem létező nemiszervemen szúrom magam!
De itt ismét közbeléptek az Égiek! Mert ha van erre a címre szóló child benefitünk akkor semmi gond. Elő a határozattal, másolat készül és már indulhat is a menet!
Az ügyintéző kisasszony nem volt ura a helyzetnek! Meglátta a legkisebbemet gyorsan átadott egy jelentkezési lapot, hogy akkor ezt el ne felejtsem feladni majdan... És akkor ott van még a középső is! Majdnem elfelejtette! De a legnagyobbiknak már nem adott... Hihihi.
Sajnos ő nyert, mert búcsúzásnál türelmemet kérte, hogy nagyon busy a hivatal és kell 2-3 hét a válaszlevélig.

Szóval vártunk!
Örültem a várakozásnak, mert nem nagyon lett volna miből megvenni a sulis cuccokat.
Hogy irigyeltük őket, hogy nekik "csak" egyenruhát kell venni!
Ma felkerestük a szaküzletet ahol csak spéci sulis cuccokat árulnak. Majd 70 fontot hagytunk ott. Ebben van 2 db emblémás pulcsi, 2 db póló, 1db tornapulcsi, 2 db tornanadrág, 2 db nyakkendő.
És akkor még be kell szerezni: szoknya, nadrág, blúz, ing, zokni, harisnya, 2-2 fajta cipő. És most jut eszembe, hogy még táska, tornazsák, ebédes tatyó, kulacs.
Na majd számolok és írok egy végösszeget!


Itt is fordítva történt a dolog, mert először jött a telefon, hogy akkor szerdán várnak minket a csajom sulijába, hogy mehetünk szétnézni, megismerkedni és másnap jött az értesítés, hogy mindkettőjük kezdheti a sulit. És ott ahol mi szerettük volna!
Érdekesség még, hogy a csajomnak mindhárom helyre csak ez az iskola volt megjelölve. Kispasimnál válogathattunk volna.

Tegnap felkerekedtünk és immár hivatalosan körbejártuk, igazgatói vezetéssel, a kisebb iskolát. 32 nyelvű a diáksereg. 
Kérdeztek a gyerekekről. Milyen volt a matek, a magyar. 
Bementünk a termekbe. 
Meg kell álljak itt. A pesti sulinkban a fiam osztálya nagyon rendetlen volt. Nem sok fegyelem volt náluk. 
Itt a kicsik is néma csendben ültek és hallgatták a tanítóbácsit ahogy mesél és mutatja a könyvben a rajzokat! Olvadtam el ahogy a kis 4 évesek egyenruhában ültek egy kupacban a földön és figyeltek. Éppen vége felé közeledett a "tanítás" mert a szülők kintről leskelődtek.
Érdekes infót kaptam. Jövőre ha a legkisebb is elkezdi a sulit akkor ott is 2.5 órát lesz. Kérdés, hogy én mikor és hogyan fogok tudni elmenni dolgozni!

Itt is van számtech terem. Próbálták behívni a csajomat, de ő nem nagyon akart menni. Félek ám mi lesz itt!
Nagyon sokat változott az elmúlt hetekben, sajnos nagyon a bratyó irányába! Várja nagyon, hogy el tudja kezdeni, de nem nagyon érti, hogy akkor itt ő most hogyan fog megtanulni angolul. 
Kell a hétvégén lopnunk egy pár órát, hogy kettesben legyünk és át tudjuk csevegni ezt a dolgot!

Körbejártuk az épületet, belestünk a termükbe is, de az osztállyal sajnos nem sikerült megismerkedni, mert éppen közlekedési foglalkozáson vettek részt. Nagyon érdekes, egy hangár szerű ahol közlekedési szituk vannak. Holnap felhívom őket, hogy be tudunk-e menni családilag, mert jó lenne ha nem is fogja érteni, de legalább tudná, hogy hol voltak a többiek.

Kicsit hatásvadászra sikeredett amikor az igazgató úr felhívta a figyelmünket a notebookokra, sajnos nem érte el amit szeretett volna, mert amikor megmutatta, itt már csak nyugtáztam!

Próbálok a gyereknek pozitív dolgokat kiemelni és mutatni és kapcsolni! Pl. a nagyobbak sulijában színek vannak. Kispasim zöld lesz tesin, édesanyám kedvenc színe.

Reggel 8:45re kell menjünk és a kisebbért 3:10ig a nagyobbért 3:20ig kell odaérni.

Kaptunk mindkét helyen 1-1 paksamétát amit ki kell tölteni, alá kell írni, bele kell egyezni és stb. stb.
Jelentkezési nyomtatvány kedvenc kérdése, amit megkérdeznek mindenhol: faji hovatartozás. Itt most éppen kelet európaiak vagyunk. Itt kell arról is nyilatkozni, hogy ki a háziorvos, értesítsék-e ha gond van, van-e valami allergia, betegség. 
Alá kell írni egy beleegyező nyilatkozatot, hogy fotót és videófelvételt készíthetnek a gyerekeinkről.
Meg kell adni, hogy ki viszi és hozza a gyerekeket.
Fényképes ötletlistát kaptunk a lunch boxba csomagolható ételekről.
Házirend. 
És persze egyenruha lista és katalógus.

Szóval várjuk a hétfőt ill. én a holnapot és a szombatot is, hogy a postás hozza az e-bayről megvásárolt ruhákat!



Változások

Sok víz lefolyt a Dunán és a Temzén amióta itt jártam! 

Próbálok időrendben haladni! Hosszú bejegyzés lesz! Láb fent (csak ne fájna a térdem), srácok alszanak, Apa dolgozik... laza tejeskávét már elszürcsöltem! Szóval hajrá!

Térdfájás: szeptember közepén betöltöttem a 36ot! Tudnod kell kedves olvasó, hogy valami miatt nagyon sokat melléütök így az elején, és 36 helyett 26ot gépeltem! Lol! Tud valamit az agyam! Mert én valahogy még annak érzem magam, de a jelek... Szóval születésnapom reggelén arra ébredtem, hogy előjött a régi térdfájásom. Kosaras betegség. Igen-igen magyarázható azzal, hogy nem alszom kényelmesen, ami annyit tesz, hogy úgy bírok itt feküdni mint egy darab fa, mert 3an alszunk a majd' dupla ágyban. 
Érdekes itt a dupla ágy fogalma. Ketten talán elférnénk kényelmesen, de elég furcsa a 180x200as ágyunkhoz képest! Persze van remény, mert nincs olyan messze az Ikea, bár nem fájdítottam még a szívemet és nem néztem meg, hogy ágyméretben ugyan az van-e mint Mo-on vagy hasonultak az itteni normához...
Szóval térdem fájt, Drága Anyukám, Párom és Barátaim a Facebookon nem felejtették el e jeles napot és még valaki feliratkozott a listára, olyan akire nem is számítottam és jól meglepett! De még mennyire... Kaptam egy értesítést, hogy mi lenne ha elmennék egy szűrővizsgálatra? Benne vagyok már a korban és ... Na feltette az ire a pontot! Hangulatom egyébként is pocsék volt, de ez aztán végleg elintézett mindent!

Hangulatom több dolog miatt is sírós volt. Egyik oka drága gyermekeim. Valamit nagyon elcsesztem velük kapcsolatban. Olvasom, látom azon csemetéket akik valami aprósággal, saját készítésű bigyóval meglepik felmenőiket. Enyémek? Áh! Nagyobbam belelesett faces levelezésembe és a sok szülinapos jókívánság láttán megkérdezte, hogy akkor nekem ma van? Mondom ma, de amióta így egy szobában élünk mindig a nyakunkban lóg, nem nagyon merem elhinni, hogy nem hallotta anyukám köszöntését előző este! 
Reménykedtem, hogy párom rejteget valami meglepetést, tett félre valamicskét egy csokira vagy mit tom én mire. De nem! És így múlt el az én 36ik születésnapom torta vagy valami süti vagy egy kicsike virág, ajándék úúúú szóval minden nélkül!

A másik ok! Magyarországon albérletben laktunk. Terveim között az szerepelt, hogy áprilisig szóló szerződésünket megtartjuk és akkor együtt a család visszamegy és összepakol, selejtez. Szüksége volt a lelkemnek arra a lakásra! Szükségem volt egy kapcsolódásra, egy biztos pontra! A pakolást is szerettem volna addig halogatni ameddig itt kialakítunk egy új életet és nem fájószívvel válunk meg az addigitól! Egy kedves barátom kapott egy lehetőséget, hogy költözni tudjon. Ő vett meg pár dolgunkat. Egy-egy szkerény említésekor úgy éreztem, hogy a szívem egy darabját viszi el! Olyan érzés volt listát  írni, hogy akkor ez próbálják megmenteni vagy azt kidobni, mintha végrendeletet írnék. Elajándékoztam néhány gyerekjátékot is, másik családhoz került és nagyon örülnek neki, de nekem a mai napig fáj tudnom, hogy már nem a miénk. 
Minden tárgyunkat szerettem és ragaszkodtam volna hozzájuk! Remélem hamarosan pótolni fogom tudni és nem lesz bennem az a fájdalom ami most is könnyeket csal a szememre!
Tudom szentimentális és egy közgazdász sírva könyörögne, hogy térjek vissza a valóságba!
3 szobás bérleményünket egy cégtől béreltük, akiktől próbáltunk haladékot kérni! Szeptember elejéig meg is volt, de betelt a pohár és felmondták a szerződést. 
Nehéz volt innen menteni a menthetőt! 
Szegény barátainkra szakadt az összes vackunk összepakolás, elszállítása! Nagyon hálás vagyok nekik!
Nehéz napokat éltem át akkor! 
Tudtam, hogy mit hagytunk ott. Az utolsó napokat nem pakolászással töltöttük. Egyébként sem volt élére állítva soha semmi - na jó akadt erre is példa, de inkább a ramazuri volt a jellemző. 
Óriási kupi, por! Soha nem fogom tudni meghálálni azoknak akik ott voltak és a nagyját kipakolták a cuccainknak! 
Nem tudtak minden elhozni. Nem tudom mi maradt ott! Elméletileg a bérbeadó cég kipakolt, raktárba tette. Még egy adósság! Remélem az utolsó és innentől már "csak" törlesztenünk kell és egyszer talán végre vége!


Iskolalátogatóban is voltunk! Újdonsült barátainkkal együtt néztük meg kispasim suliját! Hallanotok kellett volna a srácokat! Teljesen el voltak ájulva a sulitól. 
Kívülről nem egy nagy épület. A termek nem a nálunk megszokott magas belmagasságúak. Recepció fogad ahol nagyon kedvesen segítenek mindenben! Eszembe jutott pesti iskolánk mufurc ajtós kisasszonya. Néha korábban mentem és azt figyeltem hány percet lop el az emberek életéből azzal, hogy nem figyel és nem időben nyitja az ajtót. A kis ablakról már nem is beszélve amin olyan megalázó volt behajolva, kiabálva elmondani jöttöd okát!
Folyosó. Termek jobbra és balra. Az első terem ahová bementünk a zeneterem volt. Vauuuu és megint vauuuuu. Dobfelszerelés, hegedű, rengeteg ütőshangszer. Nagyon bejött!
Az osztálytermekben csak digitális és mágnestábla van. Asztaloknál és székeknél ülnek a gyerekek. Minden teremben számítógép a tanári asztalon. A tanári asztal nem úgy helyezkedik el ahogy nálunk szokás. A fal felé néz azaz használója háttal ül a többi asztalnak.
A termek nagyon színesek. Most ha becsukom a szememet nekem a kék ugrik be. És a sárga. 
A folyosókon a gyerekek rajzai. Csendéletek. Más ország más szokások. Nem ám a megszokott váza, virág. Nem ám! Ananász és kókusz. ;)
Van könyvtárszoba. Ami itt feltűnő volt, hogy nem az az ablaktalan nagyon csendes szoba, ahová nem vagy csak félve mertem benyitni. Olyasmi mint egy kórházi szoba. Na nem hangulatában, hanem a folyosókra néző nagy ablakai miatt. 
Tornaterem nincs sajnos. Nem tudom, hogy máshol van-e. Egy nagyobb terem van ahol van egy kicsi dobogó és bordásfalak. Itt szoktak rossz idő esetén gyülekezni és itt ebédelnek. 
Ebéd vagy meleg vagy hozott. Olyan asztaloknál ahol a székek és az asztalok egyben vannak.
A tornaszertár is nagyon tetszett a srácoknak! Nem emlékszem, hogy mi volt az ami olyan jó lett volna, de ott is hangosan ámuldoztak!
Jaj! A lényeget majdnem kihagytam!  A számtech terem! Na itt volt aztán agyeldobás! Sok monitor, sok asztal, sok gép! És akkor az "idegenvezetőnk" kinyitott egy szekrényt ami tele volt kicsi notebookokkal. Mondván nagyon busy ez a terem és ha szükség van a gépre az osztályban akkor ezt használják! De nem kell ám aggódni, mert a tanár nyomon tudja követni, hogy melyik gyerek mit csinál! Lol!
Megnéztük a srácok leendő termeit és megtudtuk, hogy az úriember aki körbevezetett minket szintén osztályfőnök (a fickót inkább tudnád elképzeli egy motoron a tekóival mint a katedrán) és van egy suli utáni csoportja ahol maketteket ragasztanak össze és ki is festik! Na a pasimat itt totál levette a lábáról!

A lényeg hiányzott már csak a sulikezdéshez: a levél a town hallból: felvételt nyert!

2012. augusztus 27., hétfő

Hétköznapok

Eltelt pár nap legutóbbi bejegyzésem óta!
Múlnak a napok, szép lassan elmúlnak.
Egyenlőre semmi jelentősebb változás nem történt életünkben. 
A child tax credit papírja megérkezett, kitöltetett és várja, hogy postázva legyen. 
Sokaktól hallom, hogy együtt jön majd a child benefittel. Szóval még várni és várni kell. Ami részünkről nem lenne gond! Mert a heti / 2 heti fizunkból eléldegélünk, de vannak ám fontos és még attól is FONTOSABB kiadások amik nem várnak és nincs már türelem, megértés. Azonnal ki, be kell fizetni vagy .... Bele sem merek gondolni, hogy vagy mi történik!

Újdonsült barátaink valamelyest helyzeti előnyben vannak, mert nagyobb összeggel indultak. Nem kérdeztem még tőlük, hogy milyen érzés volt, feladni/eladni mindent és elindulni. 
A befolyt pénzösszegnek hála (persze hiteles lakás, eladásából) itt  lakást tudtak bérelni, amit nagyon otthonosan be is rendeztek. Már van angol autójuk és jobban fizető állásuk mint az én uramnak! ;)

Nem lehetett könnyű nekik sem! Viszont töretlen az elhatározásuk és az önbizalmuk! Itt jobb lesz nekik! És nekünk is! Csak a kezdet ne lenne ilyen borzasztóan nehéz és hosszú!

Lakásbérlés: olvasni ezt és azt mindenhol! A lényeg, ha egyedül avagy ketten vagytok eleinte elég egy szoba. Általában 3-4 hetet kérnek előre kaucióként és az adott hetet. Amit megadnak árat, abban benne van minden. Minden alatt értem a villany/ a gáz, a fűtés, az internet.
Érkezéskor ha nincs aki segítsen, akkor kezdhettek egy bed&breakfast szálláson. Olcsóbb mint egy szálloda és kapució azaz deposit nélkül van hol aludnod.
A következő lépcső a studio flat.  Ez inkább egy garzon. 
Ezek után jönnek a lakások flat avagy házak houseok. Nem térek ki, hogy mire kell figyelni! Még magam sem tudom! De van sok-sok minden! 
Készülj fel Kedves Olvasó aki nyomunkba lépsz, hogy itt majd minden szoba, lakás, ház penészedik, dohos. Kivéve az újak. Esik ám itt elég sokat! ;) Pl. most is! 
Utóbbi lehetőségeknél általában 1 hónapot kérnek depositnak és 1 havi bérleti díjat. Minden mást neked kell majd fizetni (közüzemek).
Hallottam már olyat is, hogy ki lehet beszélni a sajtot a szájukból egy pár hónapos részletfizetési dologgal vagy egy felújítással! 
Nem tudom melyik jobb a privat vagy az iroda/agency. Előbbi kedvezőbb feltételekkel adja ki, pl. nem kér referenciát, nem ellenőrzi, hogy van-e elég fedezeted (kb. 24000 GBP/év bevételed), de nem is nagyon tudod számon kérni. Utóbbi az imént felsoroltakat kéri, nézi ; viszont ha bármi galiba van azonnal tudod hívni őket!

Az én uram egy nagy szállodalánc, apró kicsi porszeme. Takarít. Amivel nem is lenne gond, mert szerette csinálni. De úgy látom kezd belefáradni. Belefáradni a légkörbe, a kemény munkába. Főleg így, hogy tudja van könnyebb módja a pénzkeresetnek!

Ismét megtapasztalhattuk a magyar mentalitást! Közösségi oldal fórumában kérdezni mertem... Brrrr.... Mindig megfogadom, hogy de ez  volt az utolsó! Aztán persze mégsem, mert onnan szerzünk sok-sok tapasztalatot és segítséget és barátokat!
Szóval autót kell vegyünk az új munkához. 
Sajnos a mi 2 hitellel is terhelt járgányunk éppen haldoklik. Visszafordítható állapot csak egy kisebb vagyon kell most hozzá!
Kérdeztem hazánk fiait, hogy és hogyan és mennyiért. 
Angliában autót venni, sőt tovább megyek olcsó autót venni nem nagy szám! Ami sok a két biztosítás: Road TAX és az insurance. Jaj! Itt meg kell álljak, megkívánja női mivoltom! 
Hm! Azért elgondolkodtató... itt olcsóbb a biztosítás a női vezetőknek! Érzed? Érted? Ugye Kedves Nő Olvasóm érted??? És ugye azt is tudod miért???
Az autót csak az vezetheti akinek van biztosítása. Itt nincs add kölcsön az autódat! 
Szóvak most 2 biztosítást kell kötnünk ha én is szeretnék vezetni! Előre para! De majd lesz valahogy!
És ha ez a két fizetendő nem lenne elég akkor ott van még az MOT. Vizsga. Műszaki.
Drága fórumtársak hozták formájukat! Kaptam én hideget és meleget is! Hogyan merem azt írni, hogy nincs 380GBPm egy autóra ... más bicajt vesz ennyiért! Hja kérem! Jövő ilyenkor remélem én is ennyiért veszek valamit... vagy nem? Remélem nem! Remélem nem fog elszállni az agyam és nem fogom "szórni" a pénzt! Most 5-10 fontokért veszek bicajt az e-bayen. 
Akadnak azért olyanok is akik nem felejtik el az indulást. Talán onnan kapunk segítséget! Földim a srác... csak elég nehezen tudjuk elérni! Bizakodunk!!!!

Holnap benézek a suliba! Hátha már lesznek bent és hátha pozitív választ kapunk. Egyenlőre nem tudni mikor és hol kezdjük a tanévet! 
A magyar sulit se tudtuk még hivatalosan értesíteni, mert hiába kapott ma Édesanyám egy e-mail címet, nem működik. De holnap is megpróbálom! Hátha törölnek a bejövő levelekből és akkor végre landol az enyém is!

Zárógondolat: középső lánykámat az elmúlt években úgy igazán és hirtelen egyszer láttam megnőni. 2009. nyarán amikor a legkisebbet haza vittük a kórházból. Hirtelen olyan nagy lett! 
Aztán múltak az évek és fel sem tűnt, hogy mennyit változik. A minap nézegettem a képeket, hogy milyen csöpp is volt amikor az ovit kezdte, most meg már pózol, illeg, billeg! 
És itt Angliában történt valami amitől a kicsi lánykám ismét nagyobb lett!
Szerelmes! És már puszit is kapott! 
Mit éreztem amikor megtudtam a locsi-fecsi pasimtól a "titkot"? Nem volt könnyű és jóérzés! Inkább olyan szívszorongató, meghökkentő, rémisztő!!!
Nem akarom én még ezt! Ő az én kicsi lányom! "Ej, ráérünk arra még!"

2012. augusztus 20., hétfő

Hogy vagyunk?

Feltettétek páran ezt a kérdést! 
Köszönjük jól! Tényleg! Nyugodtan elhihetitek!
Nem élünk semmivel jobban mint eddig éltünk! De van fény az alagút végén! Türelem kell!
Nekem ebből kevesebb van mostanság!
Hogy vagyok én? Ingerült, feszült, fáradt, förmedő, ideges, kilátástalan, türelmetlen, néha mosolygó, nehezen oldódó, magánéletre, csendre vágyó vagyok!
Sajnos a fenti tünetek már a gyerekeken is kiütköznek! Főleg a legnagyobbon! Majd' percenként rá kell szóljak valamiért! Mindenkibe beleköt, förmed, idegbeteg! Mint mi.

Kérdezitek: tényleg jó itt? És IGEN tényleg! Egyébként egy nyugis ország! Valamelyik nap viccelődtünk Emberemmel, hogy kíváncsiak lennénk egy statisztikára, milyen arányú itt a szívinfarktus okozta halál. Valószínű a koleszterinszintjük se valami magas!

Egy szónak is száz a vége, szeretünk itt! 
Ami megkeseríti egyenlőre a mindennapokat: a pénz. Magyarországon havi ciklusokban éltünk, itt heti illetve kéthetiben. 

Szidjuk, szidtam én is, a MÁK-ot. Milyen lassan, milyen körülményesen dolgoznak! Ez itt átértékelődik! ;) És akkor megragadva a lehetőséget, itt kérek elnézést az eddig szidalmazott mákos tisztségviselőktől! Itt kérem, ez is bizonyítja a nyugit; az ügymenet hossza, nincs meghatározva. Nincs ott a 30 nap... áh dehogy! Azt olvasgatom itt és ott és amott, hogy min. 6 hónap. Szóval hajrá Mari néni! Kb. novemberben kapjuk meg az itteni családi pótlékot. A gond az, hogy a fizu elegendő lenne a megélhetésünkre, de sem a magyar számlákat, sem a magyar kintlévőségeket nem tudjuk fizetni! 
Természetesen jönnek a levelek, az üzenetek, a telefonhívások, hogy hahó fizetni kell ezt vagy azt mert ha nem akkor foglalunk, bünti kamatot számolunk, viszünk, szidunk, rágalmazunk....

Tudom én festettem álomvilágot magamnak amikor azt reméltem, hogy idejövünk és minden ok lesz! Bemegyek egy üzletbe és vehetek ezt és azt! 
Nem a felelőtlen pénzköltésre gondolok. Nem! Csak arra, hogy vásárlás közben el tudjam felejteni a számológépet, el tudjam felejteni a penny fogalmát!
Nőből vagyok na! És persze anya is vagyok! Anya aki szeretne mindent megadni a gyerekeinek! 
A gyerekeimnek akik elég érdekesen viszonyulnak az új életünkhöz!
Tudom nekik sem egyszerű a változás! Kikerültek a megszokott életükből, bár eddig is volt már részük költözésben, változásban (sajnos féléven belül 2x is). Persze az közel nem hasonlítható ehhez. Akkor maradt a suli, az ovi. 
Itt nem játszanak senkivel a játszótéren, mert nem értik mit akar tőlük. Mondjuk nem is nagyon próbálják!
Lánykáim nyitottabbak valamelyest, legkisebbem minden gátlás nélkül magyaráz magyarul mindenkinek! Kedvenc mondata ha valami nem tetszik: Ki vagy rúgva!

Pár napja csoda történt! Az élet apró örömei! 
Városunk magyar fórumában segítséget kértem a sulival kapcsolatban. 
Tegnap előtt üzenetem érkezett! Ránk talált egy 3 gyerkőcös magyar család! Hurrá!
Már találkoztunk is! Együtt fürödtek a gyerekek a tengerben! És milyen jó volt! 
Mi anyukák csevegtünk, a gyerekek játszottak! Nagyon csúcs! 
Végre nem rajtam csüngtek! Nem egymást nyúzták!
Nagyon-nagyon kedves család! 
Este küldtek a gyerekeimnek egy nagy ajándékcsomagot! Sok-sok játékkal! (Egyenlőre a ruháink vannak itt, a többi cuccunk várja, hogy legyen rá keret és itt legyen hová tenni őket!)
Ahogy Apa belépett a bejárati ajtón a lányok máris lerohanták! 
Olyan érzés volt mintha karácsony lenne! Minden egyes darabnak úgy örültek mintha sose láttak volna olyat! Barbie, Barbie autó, kávés készlet, pacik, babák... És kispasim nagyon nagy örömére egy PS1t is kapott! Azóta persze azt nyúzza! Igen-igen vita is van! De remélem megegyeznek és végre egy kicsit fellélegezhetünk!

Ma megint karácsony lesz! Édesanyám csomagot küld nekünk! Nagyon várjuk! Függöny elhúzva, minden ajtócsapódásra ugrás!
Apánk is úgy várja mint a gyerekek! Magyar cigi és citromos sör! És még ki tudja mit fog rejteni a doboz!!!

Rágódásaim, önmarcangolásom másik oka... Édesanyám! Olyan jó lenne ha végre, megint én tudnék segíteni neki! De egyenlőre Ő az aki csomagot küld, Ő az aki utal ha ég a ház! Tervem, álmom, hogy Ő is utánunk jön és itt jobb élete lesz!

Szóval köszönjük jól vagyunk! Dolgozunk, élünk! Az idő sem olyan borzalmas mint amilyennek gondoltam! Most is süt a nap! Itt van a tenger! A nagy homokozó! 

Nagyobb lánykám most bújt a bátyához: "Örökre jó tesók leszünk!" Így legyen! 

2012. augusztus 18., szombat

Az indulás - mindent a papírokról

Sokan kérdeztek az indulásról, a hogyan, mennyiről!
Gondoltam még itt az elején leírom a tapasztalatokat!
Mindenki mást mond! Én most azt írom le, amit mi tapasztalunk! Nem lesz egyszerű dolgod, Kedves Olvasóm, mert ebben a bejegyzésben nem lesz benne minden! Folyamatban vannak még mindig az ügyeink!

Indulás: mi is dobtunk egy laza hátast és nem akartunk hinni a fülünknek, hogy 1000 GBP kell. Őrület soknak és hihetetlennek tűnt! Létezik, hogy valaki aki nagy gázban van otthon; mert valljuk be őszintén, kevesen vannak azok akik nyelvtanulás miatt jönnek ki; van kb. 360000 Ftjuk az induláshoz. 
És tényleg kell!
Mi az autót választottuk, így az út kb. 90000 Ft volt. 2012. februárjában. 
Tudom drágább mint repülővel, de talán könnyebb munkát találni ha mobilis vagy! (Ami egyébként most nálunk ott dőlt meg, hogy a kocsink totál ko, még nyúzzuk, de ott van bennem a para, hogy mikor áll meg. Az én munkámhoz használjuk. Apánk egy másik városban dolgozik, ő busszal jár.)
A kompjegyet előre megvettük és magam sem akartam elhinni, hogy csak ennyi. http://www.dfdsseaways.co.uk/ferry-routes/ferry-to-france/?gclid=CNOOipKC8bECFYcLfAodnxcAyw
Kb. 15000 Ft volt egy kombi autóra és 2 főre. 
A nagy kapkodásban és a nem előre gondolkodásban nem sok értelmes cuccot tettünk az autóba, bár így is tele volt. 
GPS hiányában, google útvonaltervezőt nyomtattunk. Franciaországban sikerült egy picit eltévedni de simán a komphoz értek, sőt még korábban is! Felengedték őket, így hamarabb láthatták meg Dover fehér szikláit!
Itt most a pasim tudná leírni, hogy milyen para lett úrrá rajta az újtól, a fordított vezetéstől...

Mielőtt neki indulsz valamely országnak és nincs nagyon jó rokonod, barátod, ismerősöd ott, érdemes mindenféle fórumon szétnézned! Hangsúlyozom a nagyont! Én magam még nem jöttem rá, hogy miért változnak meg külföldön az emberek! Próbálok olyan maradni mint voltam! Ha tudok segíteni bármiben bátran keress meg!
Amit viszont saját bőrömön tapasztaltam, hogy magyarnak magyar az ellensége és inkább ne bízz meg senkiben feltétel nélkül! Természetesen van nagyon-nagyon jó tapasztalatunk is! Hála egy nagyon aranyos hölgynek tudtak a srácok elindulni és nekem is nagyon sokat segít!
Szidják a lengyeleket, hogy koszosak, hogy mindenütt ott vannak! Igen ott! Minap a 99penny üzletben ékes lengyelséggel beszélgetett két eladó, árufeltöltés közben. És ez csak egy példa! 
Ők összetartanak és segítik egymást!
Amire nagyon vigyáznod kell és rögvest kihátrálni, ha valaki pénzt kér a segítségért! Gusztustalan és illegális!
Mi magunk is egy fórumon keresztül kezdtünk keresgélni. Nem volt konkrét város. Drága Leg Barátném talált egy fórumot, Facebookon. Megnéztem, rákerestem a városra és beleszerettem.! Tengerpart, szép kertek, magyarok... nem kell más!
Csatlakoztam a csapathoz és a segítségüket kértem. Jelentkezett is egy hölgy privátban. Ez egy kicsit már elgondolkodtatott, de nagyon kedves és segítőkész volt. Neki is gyerekek, gondoltam nem lehet gond!
Többször értekeztünk telefonon; van itt egy szolgáltató ahonnan ingyen telefonálhatsz magyar vezetékesre (még nem találtam rá); és természetesen rá is kérdeztünk az árra. A válasz az volt, hogy áh semmivel! És itt jött a csavar! Mert nem hagyta az én csőrömet nyugodni a dolog! És feszegettem a témát! Rákérdeztem írásban is! És akkor már más volt a válasz! Szemtelenül sokat kért! Szerencsésnek éreztük a dolgot, hogy nem előre kéri és nem csak úgy a nagy idegenbe indulnak ki! 
Azóta találkoztam olyannal akivel szintén ezt csinálta, tőle kevesebbet kért, de ugyan ilyen gusztustalan módon!
Szóval elindultak és itt volt aki várja őket. 
Azt is utólag tudtuk meg, hogy a város leggázabb környékén van a szállás. Hála Istennek mi még nem tapasztaltunk semmit, de az elmondások alapján olyan ez a városrész mint Pesten a nyócker! 
Utólag összerakva a kirakóst, ezzel a céggel van szerződése segítőnknek, mert másokat is itt szállásol el ahol a srácokat! Szíve joga! ;)
Az ígéretben szállás, bankszámla, NI szám igénylés szerepelt.
Szállás pipa, sőt nagyon kedves volt, mert még le is foglalózta nekik. A szobák ára változó. Általában 70-80 GBP / hét. Ebben benne van minden. Nálunk kivéve a mosás! ;) Az 1 GBP. Kauciót/depositot is változó, hogy mennyit kérnek. Itt 2 hetet, a heti díjon felül. (A double szoba itt 110 GBP. És itt ne úgy értsd, hogy két ágy van! Áh! Egy nagyon magas franciaágy! Emberemék azt szedték szét, és egyikőjük aludt az ágyon, a másik a földön a matracon.)

Számla: a második napon bevitte őket két bankba ahol nem foglalkoztak velük, mert szigorítottak a sok bevándoroló miatt a számlanyitás szabályain, vannak pénzintézetek akik csak akkor állnak szóba Veled, ha van valami hivatalos leveled, ami a nevedre és az angol címedre érkezett. (Olvastam olyat, hogy valami magyar hivatalos levelet küldetnek ide és azzal mennek be.) Erre nincs szükség. Hála a már fent említett Segítőnknek kiderült, hogy pikk-pakk meg lehet online is nyitni a számlát:  http://www.lloydstsb.com/current_accounts/classic_and_classic_plus_accounts.asp
Akadnak akik szidják a Lloydsot. Biztosan mi vagyunk ufók, de nekünk eddig ok. (Legutóbb sikerült mínuszba vinni a számlát, ami nem volt elég egyértelmű és halál lazán reklamáltam az Aldiban, hogy az ő hibájuk, hogy nem tudunk fizetni.) Ingyenes a számlavezetés.

Szintén Segítőnk temperamentumának köszönhetjük, hogy pár héten belül lett időpont NI interjúra. Erre a számra szükséged van, hogy munkát tudj vállalni és adózni tudj! 
Fizetős tanácsadónk pozitív strigulája, hogy átvitte őket abba a városba ahol ez az interjú folyik. Amire fel kell készülj, hogy  általában egy másik városban adnak időpontot. Az interjúra az időpont foglalás a helyi Job centerből lehetséges. A telefonszámért fizetni kell. Sajnos a mi városunkban nem lehet telefonálni, így saját telefonról kellett intéznem. (2x is kellett telefonálnunk, mert első alkalommal amikor Segítőnk felhívta őket csak egy referencia számot adtak és másnap kellett visszahívni, hogy konkrét időpontot adjanak.) Pár napon belül megérkezik a számla! :( 
Az interjú dátuma változó. Én 1 hónapra rá kaptam. Bár közben volt az olimpia is...
A szám igénylése ingyenes.

Utazás: vonat vagy National express. Utóbbiról olvasom, hogy neten olcsóbb a jegy. Nem tudom, mi most mindig előre váltjuk meg a megállóban. Neten is megnéztem, ott az automatánál olcsóbb.

Ahogy írtam már Magyarországon megvonták tőlünk a családi pótlék folyósítást, mert nekem nem volt munkám, a férjem pedig EU tagállamban dolgozik.
Így elindítottuk még májusban itt a child benefitet azaz családi pótlék igénylését. Ehhez kellett a gyerekek születésije, személyi/útlevél. Az eredeti. Egy igénylő nyomtatvány. http://www.hmrc.gov.uk/forms/ch2-online-stubb.htm
Biztosítással add fel!
Nem tudom elébe tudsz -e menni, de júliusban jött egy hiánypótló levél ahol kérték a férjem fizetési papírjait és küldtek még egy nyomtatványt ahol szerintem nem tettek fel újabb kérdéseket, de küldték! Mi visszaküldtük. Most augusztus van és még sehol semmi...

Child tax: http://search2.hmrc.gov.uk/kb5/hmrc/contactus/view.page?record=TC_tM5uswa0
Angolul tudónak kell felhívni, mert nagyon sok kérdést tettek fel!
Van már 2 hete, hogy kértük a nyomtatványt, de még nem jött meg!
Amit itt tudok: a gyerekeknek itt kell lennie az országban. Ezt úgy tudod igazolni (mástól hallottam), hogy bejelentkezel egy orvoshoz.

Orvos: ki tudod nézni, hogy hozzád legközelebb hol van Surgery. http://www.nhs.uk/Services/
Elsétálsz, kap nyomtatványt, kitöltöd, visszaviszed és egyeztetsz időpontot a dokival. Mi utóbbit még nem tettük meg, mivel az uram csak heti egy alkalommal szabad és eddig volt más fontos dolog amit intézni kellett! A jó viszont az, hogy ettől függetlenül megjöttek a levelek és így már van mind az 5nek itteni taj száma amit itt NHS számnak hívnak.

Olvasok olyan fórumot ahol írják, hogy több mint 1 évet vártak a child benefitre és a child tax creditre. Nagyon megszigorították, mert sok a visszaélés. Mondjuk litván szomszédunk nekem is valami olyat ecsetelt, hogy van valakije aki megigényelte, megkapta és azzal a lendülettel ment is haza. Évente 2x visszajön és ennyi.

Anyagi helyzetünk siralmas. A szobánk bérleti díja is magasabb lett, majd egy lakás bérleti árát fizetjük ki egy hónapra! 
Lakást/házat egyenlőre nem tudunk bérelni. Csak segítséggel avagy megvárjuk a fenti összegek valamelyikét és abból elindulunk!
Segítőnk és főnököm tanácsára felkerestük a Shelter nevű irodát. Másodszorra sikerült is nyitvatartási időben odaérnünk! 
Ebben az irodában segítenek! SEGÍTENEK tanácsokkal, megoldásokkal, lehetőségekkel azoknak akiknek gondjaik vannak a bérleti díj fizetésével, a hitel törlesztéssel... Azért írtam nagybetűvel, mert Magyarországon nem ezt tapasztaltam! Inkább azt, hogy ha valaki elesik annak nem segítenek felállni, nem! Inkább még rá is taposnak!

A Shelter irodában is, és később az önkormányzatnál is az ügyintéző hölgyek, kiszámolták, hogy mióta van itt a férjem. Mindenféle segítséghez kell a 6 hónap itt tartózkodás! 

Az önkormányzathoz két ügyben érkeztünk! A gyerekek iskoláztatását és lakhatásunk normalizálásának lehetőségeit intézni!

Iskola: kaptunk nyomtatványt. Itt 3 iskolát kell majd megjelöljünk. Mivel a beíratásról erősen lekéstük így nem sok hely van! (Az ügyintéző hölgy már most felhívta rá a figyelmemet, hogy kispasimat október végéig secondory schoolba, legkisebbemet január közepéig kell primary schoolba iratni.)
A környékünkön egyáltalán nincs hely! Egyik suliban sem!
Nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik is legyen! A hölgy megmutatta, hogy melyik iskolákban van még hely, így valamelyest könnyebb a helyzet! 
A másik aggodalmam: a tetű! Erről a fórumban olvastam ahol próbáltam tanácsot kérni a helyi iskolákról. Nem sok sikerrel! 
Említettem az ügyintéző hölgynek a kérdést, erre csak annyi volt a válasza, hogy majd minden iskolában van ilyen probléma. 
Szóval itt van a nyomtatvány! Kitöltjük És várunk! Azt olvastam, hogy 2 hét! Remélem kiderül mihamarabb, hogy még időben be tudjuk szerezni a formaruhákat! 
Egyébként az is előfordulhat, hogy nem egy suliba fognak járni! Nagyon remélem nem így lesz!

Lakhatás témában annyit sikerült előre lépni, hogy kaptunk egy időpontot amikor is egy Homeless Prevention Officerrel találkozunk. 
Félő ezt a témát is feszegetni, mert itt nagyon vigyáznak a gyerekek jogaira! Mi most elég illegálisan élünk a 3 gyerekkel egy szobában! 
Az ügyintéző hölgy azzal kezdte a beszélgetést, hogy tudunk jelentkezni önkormányzati lakásra, de 9000s a lista! 
Na majd meglátjuk!

Amikről nem tudok bővebben írni: rooming benefit (szobabérlésnél tudod igénybe venni), working tax credit. 

A fentieket elolvasva Te tudod eldönteni, hogy az angolod elég-e elindulni! 
Munkát minimális angollal (értem ez alatt, hogy alig tudsz néhány szót) is tudsz találni! Az én párom először autómosóban dolgozott, majd Fizetős segítségünk egy ismerőse által eljutott egy irodai takarítós munkához, majd onnan egy szállodába takarítani. Utóbbi a legalja az itteni munkáknak. Nagyon keveset is fizet. Nem minimálbért, hanem szobánkénti teljesítményt jelent. Ha nagyon ügyes vagy akkor egy óra alatt meg van az órabér! 
Vannak helyek ahol van olyan szabály  mely szerint nem dolgozhatsz angol tudás nélkül, mert nem érted meg ha tűz van (sarkítva) és akkor itt megint előjön az összetartó lengyel nép, akik simán dolgoznak 0 angollal. Lsd az egyik szomszédunk! Próbálok csevegni a hölggyel és lazán lengyelül válaszol!

Remélem minden témáról írtam! 
Borongós az idő, a gyerekeken is érezhető!
Sajnos a fizum se jött meg még mindig... szóval nem valami nyugodt a helyzet az íráshoz!








2012. augusztus 17., péntek

Az angol levegő

Kiléptünk a repülőtér csarnokából és megcsapott minket a hűvös, párás levegő. Hátborzongatóan jó érzés volt! Vágytam a tavaszba! 
Akkor tudod ezt a legjobban átérezni, ha most egy kicsit becsukod a szemedet és eszedbe jut az a nagyon meleg, ami ezen a nyáron Magyarországon volt. Tedd hozzá a párát, a pesti szmogot! 
Kellett a pulcsi, a hosszú nadrág! Pár órával korábban le kellett vennem a felsőmet Pesten, mert nem bírtam létezni benne, nemhogy ide-oda rohangálva, pakolni!
Ismét egy visszaigazolás, hogy nem csak licitálandó termékekről és a postázásról tudok angolul levelezni, sikeresen tudtam a parkolóban csevegni egy úriemberrel, hogy hogyan jutunk az autónkhoz!
Vártunk a buszra, ami nem a megszokott irányból érkezett! Az ajtó és maga a busz is furcsa volt. Olyan más, olyan kényelmes, olyan praktikus! Külön hely a nagy batyuknak, kényelmes székek! Sofőrünk érdekesen vezetett, de csak jót mosolyogtunk és próbáltuk megérteni mit is mondhat a mikrofonba. Átfutott rajtam, hogy mi van ha nekünk beszél... Mert egy szavát sem értettem!
A repülőtéren, kilépve új otthonunk földjére; vártam, hogy megcsap a változás szele! Na ez a szél jól elkerült akkor is és azóta is... Próbáljuk magunk felé irányítani, de egyenlőre nem nagyon sikerül...
Az első hideg zuhany akkor ért amikor az uram már a buszon azt számolgatta, hogy miből fogunk élni, mert milyen sok a parkolás. Ami tényleg nagyon sok, mert nem órára, hanem napban van. Közel 15 font. Így már búcsút is mondhattam az ajándék 10 fontosomnak!
A második sem sokat váratott magára! Az autónknak olyan hangja volt mint egy gőzmozdonynak és a fékek is visítottak! Szuper! Szép kilátások!
Lengyel lakótársainktól kaptunk kölcsön egy gpst. Elég mókás volt egész úton lengyelül hallgattuk, hogy merre is kell menni. Volt egy szó... a prosto. Hála a google fordítónak, most utána tudtam nézni, egyenes a jelentése.
Soha nem voltam híve a gpsnek! Elég ha a gyerekek és én csevegünk! A mókás az, hogy jól el is térített minket és visszakanyarított a repülőtér felé! Emberem időben kapcsolt, így megálltunk újratervezni!
Megkerültük Londont, pár magas épületet még láthattunk is! 
Az autópályán suhanva nem sok újat tapasztaltunk! Ott nem is  volt annyira szembetűnő, hogy fordítva közlekedünk. 
Amit mégis nagy változás: itt új fogalmat kap a zöld szín. Gyönyörű, élnék, 1000 árnyalat! 
Faltuk a kilométereket, majd előjött egy újabb szervezési hiba... A nagy búcsúzkodás és pakolás közben nem maradt idő megbeszélni, hogy Apa csomagoljon egy kevéske szendvicset. Így egyre jobban éheztünk! Az a 2x0,5 liter ásványvíz amit a repülőtéren vettünk egy kisebb vagyonért, 700 Ft volt a kettő, már fogyóban voltak. A cukorkák, amit kedves Barátunk vett a gyerekeknek, nehogy beduguljon a fülük, már a gépen bekebelezték! Apának tettek el pár darabot! 
Szóval már ekkor pánikba estem, hogy jól döntöttünk-e! Kértem az én Uramat, hogy álljon meg, vegyünk valamit, de érthetően a tudtomra adta, hogy nincs rá keret! Mert szűkösek az anyagi forrásaink! A gond az volt, hogy itt nem tudtam, hogyan és hol lehet olcsóbban vásárolni! Mi itt az olcsó? Mi itt a sokadikai kaja? Van itt Kislila (Budapest, Király utcában van egy kisközért ahol hamarosan lejáró szav. idejű termékeket lehet kapni az eredeti ár töredékéért)?
A fáradtság, a félelem az újdonságtól... nem tudom, de erősen vissza akartam fordulni! És persze már az eső is szakadt!
Győztek a gyerekek és megálltunk egy benzinkútnál. És mit vettünk és mit?
Chipset! Lol! 
Olcsó és magas a szénhidrát tartalma! ;)
Jó 2 óra autókázás után megérkeztünk új otthonunkba. 
Belépve a szobánkba nem éreztem, hogy haza értünk... és milyen jó lesz itt nekünk!
Volt egy érdekes érzésem még Pesten, azaz éppen az, hogy nem volt! Ahogy az utolsó napokban beszélgettem életem párjával skype-n, néztem azt a bizonyos sarkot, amit már hónapok óta láttam, nem éreztem azt, hogy de jó, de jó hamarosan mi is ott fogunk élni.
Beléptünk az ismerős/ismeretlen nyirkos, vizes, dohos szobába. Kipakoltunk, bekapcsoltunk egy mesét a gyerekeknek és az ágyba estünk! Mindannyian! Nem tudni ki mikor és hogyan, de aludtunk mint a bunda!
Előtte még próbált az uram kapacitálni, hogy menjek ki és szépen illendően mutatkozzak be lakótársaknak! Na mindenhez volt kedvem csak ehhez nem! 
11 napig illegalitásba vonultunk! Nem túl szabályos volt a lakhatásunk! Bujkáltunk, csendben voltunk, nem voltunk itthon!
Roppant stresszes 11 nap volt! Soha többet! Köptem magam szembe, amikor befogtam legkisebbem száját, hogy ne visítson már! Biztos máskor is csináltam már ilyet és nem is olyan főbenjáró bűn, de akkor ott nagyon pocsék érzés volt! 
Nem érkeztünk mi egyébként annyira idegen országba! Hála egy facebook fórumnak akadtak itt ismerősök illetve pár üzlet kínálatát is jól ismertem már, hiszen régóta innen is vásároltunk! A furcsa inkább az volt, hogy itt meg is foghattam a termékeket és érezhettem a szagukat (Sportsdirect: büdös cipőszag). A környékünkön van Lidl, Aldi így még jobban "otthon" érezhetjük magunkat. 
Érdekes kérdés ez az otthon! Fiam, gyors fejszámolást tartva, 5 városba,plusz egy városon belül 3x, költözött. A lányok ettől kicsit kevesebbet.  Próbálunk úgy fogalmazni, hogy itt vagyunk otthon és az eddigi lakásunkat csak Pestként emlegetjük! Eddig sikeresen! Nagyobbik lánykám rendre kijavít, ha rosszul fogalmaznánk: Én itt vagyok otthon!
Vasárnap felfedeztük egy kicsit a környéket. Apánk nagyon ügyesen úgy terelt minket, hogy egy utcából kikanyarodva pont a tengert lássuk meg. Hangosan felsóhajtottam! 
Gyönyörű látvány! Az Égiekkel is megbeszélte, így teljes volt az extázis, a nap is sütött! 
Leírhatatlan az élmény ahogy ültünk, feküdtünk a parton és hallgattuk a tengert! 
A gyerekek azonnal rohantak bele, játszottak, homokoztak! Természetesen csurom vizesen bandukoltunk haza!


2012. augusztus 16., csütörtök

KEZDETÉT VETTE, ÚJ ÉLETÜNK

Lassan 6 hete vagy még csak 5... de itt vagyunk Angliában!
Sokszor terveztem, hogy leülök és leírom mi történt velünk! Eddig nem sok sikerrel!
Próbáltam a klasszikus papír, toll módszerrel is, de nem; hiába már a modern kor leánya vagyok! Írtam és írtam,de tudtam egyenlőre nem lesz időm be is rögzíteni.
Szóval elérkezett az idő amikor tele lettnak a csupra az én drága uram, elege lett abból, hogy két háztartást kell fenntartania.
Történt ugyanis, hogy januárban átvettem az ő munkáját. Nagy elszántsággal, nagy erővel. Minden jól is sikerült, csak az élet megint másképpen döntött.
Január végén behívott a főnököm és megköszönte a munkámat. Nagyon jó volt a 98%-os teljesítményem, de kellett másnak a munkám.
A gyerekek miatt nem sírtam, de nagyon rossz érzés volt. Még az irodából hívtam az én páromat aki csapot papot ott hagyva, rohant haza hozzám...
És miről is írok én most tulajdonképpen???? Nem a múltról akartam! Nem ám!
Az újról!
Szóval megvettük a jegyet és számoltuk vissza a napokat!
Persze minden az utolsó hétre maradt!
Próbáltuk kihasználni a meleget, mert itt úgyse lesz, és mentünk Velencére, Esztergom mellé. Vonaton töltöttük az életünk nagyobb részét, de így volt olcsóbb. :(
Utolsó előtti héten meglátogattuk édesanyámékat is, ahonnan már rohantuk vissza egy szülinapi buliba.
És már csak pár napunk maradt összepakolni és indulni.
Most így utólag visszagondolva nem is olyan nagy baj, hogy nem tudtam elég dobozt szerezni!
Pakoltam és selejteztem! És közben azon agyaltam, hogy mit vehetek el a gyerekeim múltjából! Mert más lett volna a dolog ha azért dobozolok, mert azzal a játékkal már nem játszanak, vagy azért mert kinőtték! Így más volt! Nem is nagyon tudtam válogatni. Szóval a gyerekszoba majdhogynem érintetlenül áll! Azok a játékok kerültek egy kupacba amelyekről tudtam fontosak és kellenek. És persze a könyvek!
A ruhák nagyobb része az utolsó hét hétfőjén útra keltek! Mert van nekem a legjobb barátném aki ésszel és ésszerűen gondolkodik! Az Ő tanácsára jöttek a csomagok DPDvel (www.dpd.hu) és mi jöttünk repülővel. Akkor, július elején, a két kb. 60 kg csomag kijött 15-16000 Ftból. Bármely fapados légitársaságot nézem akkor 20-30 kg lett volna 12e Ft.
Persze utolsó hétre maradt a nőgyógyász, a rettegett fogdoki is. Útlevelet is ezen a héten csináltattam.
A nőgyogyi kimaradt, a fogdokit meglátogattam, de az utolsó pillanatban drága Barátaimnak hála, csak egy villámlátogatás lett belőle. Majd ha lesz rá keret akkor elmegyek egy altatásos visitre! ;) Tudom, szültem 3 gyerkőcöt, de a fogorvostól nagyon, nagyon és még attól is jobban félek!
Útlevél is pipa, bár kellett a pesti stílus, hogy rá tudtam venni az ügyintézőt, hogy vállalom a felelősséget a postázásra.
Pénteken este drága Barátaim megleptek egy indiai búcsú vacsival! Nagyon megható volt! Drága franci barátnőm meglepett egy fülbevalóval és egy angol csokival amiben elrejtett valamit!
Megvallom én másra gondoltam, de az édes pofa, 10 fontot rejtett bele, hogy legyen pénzem ha megérkezünk!
Könnyes búcsú és elérkezett az utolsó éjszaka... Persze semmi alvás. A gyerekek egy picit tudtak aludni, de nem sokkal az elalvás után már keltettem is őket.
Drága Barátunk is keltett, hogy el ne aludjunk. Gyors pakolás és indulás. Indulás a nagy melegben, párában.
Furcsa volt, hosszú nadrágban, hosszú felsőben elindulni. Nagyon meleg volt.
Ahogy kiértünk a repülőtérre egyre jobban inamba szállt a bátorság.. Már péntek délután rám tört a para, de akkor ott a repülőtéren erősebb lett az érzés.
Jól döntünk? Jót teszünk a gyerekekkel?
Ahogy eljött a búcsú pillanata, belül remegtem. Átöleltem kedves Barátunkat és mentünk az ismeretlen felé.
Repültem már párszor, de régen. Megváltozott minden.
Jött a kézi poggyászok átvilágítása.
Na ez már izgalmas volt. Gondoltam kijátszom a fapados rendszert. http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/80215884/ Nem pakoltam meg teljesen, így nehezebb volt vinni, de ha bele kellett volna tennem a karámba, akkor simán bele tudom nyomkodni és nem kell ráfizetni!
Nem tudom a gyerekek miatt-e, de nem pakoltuk bele egyiket sem. Simán ment minden!
Internetes fórumokat olvasgatva találkoztam azzal a tanáccsal, hogy a gyerekek születésijét, apuk beleegyező nyilatkozatát, apa iratok másolatát vigyem magammal. Nálunk mindenki egy családnéven szerepel, de én vittem mindent! Bónuszba még a házasságinkat is. Csillagos 5t kaptam az útlevél vizsgálaton.
Az már csak az én kapkodásomnak köszönhető, hogy nem 4 napra elegendő ruhát tettem a kézipoggyászokba, hanem mindenféle felesleges cuccot...
Szintén baráti tanácsnak hála, helyezkedtünk, és kispasim előre tudott szaladni, így egymás mellé tudtunk ülni.
Ahogy leszálltunk a buszról, és a lányokkal lépkedtünk fel a lépcsőn... Egyre jobban féltem, és láttam nagyobbik lánykám arcán is a félelmet. Próbáltam biztatni, hogy ha sírni szeretne, sírjon. Persze magam is beláttam, hogy sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre.
Felültünk a gépre, elhelyezkedtünk, bezáródott az ajtó és elindultunk.
Semmi romantikus dologra nem tudtam gondolni, egyszerűen féltem. Próbáltam biztatni magam, hogy egy gép sem maradt fent, de nem lettem nyugodtabb. Persze kifelé azt kellett mutatnom, hogy minden ok! Nem láthatták, hogy anya is fél.
Persze a repülőn is találtak okot a vitára: ki ül az ablak mellett. Legkisebbem az indulás után nem sokkal majdnem elaludt, de akkor a középső nem hagyta. Akkor egy kicsit kétségbe estem amikor a pilóta közölte, hogy a repülési idő kicsivel több mint 2 óra. Ja, kérem! Az nem volt a jegyre írva, hogy a landolást már GMT szerint kell számolni! 
Na sebaj, majd lesz valahogy! Minden rázkódásnál én magam is megrázkódtam! Persze kifelé minden ok volt! Nehezen, de sikerült arról is megállapodni, hogy mikor ki ül az ablaknál!
Szófogadó gyerekek lévén, nemhogy repülési módra állítottuk, ki is kapcsoltuk a telefonjainkat. Így csak néha-néha lestük meg mennyi is az idő. Amikor én már úgy számoltam, hogy mindjárt ott vagyunk, akkor ismét jött a recsegő hang, hogy még 50 perc.  Na akkor éreztem azt, hogy itt az idő a hajtépésnek!
Lassan haladtunk a cél felé, amikor nagyobbik leánykám aludt el majdnem az ölemben és természetesen akkor kellett a kisebbiknek pisilnie! Így már elmondhatom, hogy voltam repülőn is pisiltetni!
Az út vége hamar "elszállt", így hirtelen ért a kapcsolják be öveiket dolog.
Kiscsajom persze ekkorra teljesen elveszítette türelmét és egyre hangosabban kezdte kifejezni nemtetszését! Próbáltam csitítgatni, az ölembe ültetni. Sajnos nem lehetett, mert már nem baba. Így a teljese landolás alatt azon harcoltam vele, hogy ne kösse ki magát. Próbált már valaki parázva figyelmet terelni? Nem könnyű!
A nagyobbik meg folyamatosan félhangosan azt hangoztatta, hogy zuhanunk. Hős pasim némán szemlélte az eseményeket mellettünk! 
És akkor zuttyyy landoltunk! Régi emlékeim szerint ilyenkor megtapsoltuk a pilótákat, itt a fapadoson nem volt olyan az utazóközönség! Én azért a helyemen kicsit tapsoltam! Ha lehet, soha többet repülővel! 
Nekem semmi gondom nem volt ezzel a fapados társasággal. Természetesen mindent próbáltak eladni  a gépen, de nem kötelező vásárolni! Előttünk pár sorral kért valaki 2 kávét, 2000 Ft volt. 
Stanstedre érkeztünk. Jó pár métert meg kellett tennünk, innen oda és onnan ide, mire végre az ellenőrző pontra értünk. 
Itt egy kicsit megnyugodtam, hogy tudok angolul, amikor az ügyintéző hölgynek elmeséltem, hogy igen a legkisebbem fotója még babakori, de a személyi igazolványa a terem másik oldalán van apánál. És érkezett a válasz: That's funny. 
Dehogy funny. Csak még áprilisban becsületesen beixeltem, hogy igen apa külföldön dolgozik és amikor felhívott a MÁK illetékese akkor böcsületesen válaszoltam, hogy nincs munkám Magyarországon, ő meg közölte kedvesen, hogy akkor se gyes, se családipótlék. Igényeljek Ukban! Nem írom le amit ekkor éreztem. Talán elég, Kedves Olvasóm, ha számszerűsítek! 48000 + 25000 Ft. 
Szóval beengedtek minket az EGYESÜLT KIRÁLYSÁG területére! 
Beértünk egy nagy csarnokba és Apa még mindig sehol!
Én akkor már optimistán átvettem csomagunkat attól a kedves sráctól akivel még Ferihegyen ismerkedtünk meg. 
Átszelve a hangárt, talán jött egy kisebb fal,ki emlékszik már erre! Mert ahogy kiértünk ott volt egy kedves, ismerős idegen! És jött a várva várt nyakbaborulósölelős jelenet! Bár ez kevésbé volt olyan romantikus mint a filmekben, mert mindenki tudta, hogy Ő az Apa, de mégis olyan furcsának tűnt. Sok idő az 5 hónap!!!

2012. február 18., szombat

Múlnak a napok!

Olvad a hó! Süt a nap! Mondja a kispasi! Azaz dehogy mondja, kiabálja!
Tele vannak feszültséggel! Ahogy én is!
De hogyan kellene levezetni???  
Készülünk egy kicsit sétálni, hóembert építeni, csúszkálni... bár így nem tudom, hogy mi lesz ebből!
Hiányzik Apa! Nagyon! És nem enyhül a hiánya! 
Tegnap mozgalmas nap volt! A lányoknak farsangjuk volt. 
Már csütörtökön elkezdődött a menet. Rohanás a jelmezért. Lista a zsebben, hogy mi kell még... és a fejetlenség! Sokkal jobban meg kell szerveznem az életünket. Nincs Apa, hogy felhívjam ezt vagy azt hozz kérlek, mert elfelejtettem!
Harisnya, pelenka, pom-pom a cipőre, mit együnk ma.... és mi kell még... és akkor a wc papírt elfelejtettem! Vissza a megállóból... és már rohanás a bölcsibe onnan az oviba.
Aztán haza. És a trolin belém hasít a gondolat, hogy mi itthon alig nevetünk... nincs sok mosoly. A hátunk mögött egy anyuka két gyerekével játszott, nevetgélt. Az én gyerekeim ültek némán és szomorúan! Baj van...
Csonka család vagyunk! És meg is érezzük ennek minden keserűségét! 
Most is gyűlnek a könnyeim!
Tegnap csak egy szimpla "Szeretlek! Vigyázz magadra!" sms jött az Aputól és nekem már összeszorult a szívem és potyogtak a könnyeim! De nem sok időm volt a letargiára... Rohantam tovább a bölcsibe! 
Nagyon édesek voltak a lányok! Nagyon jól sikerültek a jelmezek. Sajnos Csingilingről kevés fotóm van... :(
Apropó fotó... nagyon szégyenlem magam! Nagyon mérges voltam nagyobbik lánykámra! Kitörölte a képeket... kb. 150 képet... A bölcsiben készített farsangi képeket... Veszekedtem vele, kiabáltam, zokogtam... És aztán összeszedtem magam és kerestem a megoldást! Találtam is! És ez a bosszantó! Miért nem egyből ezt tettem? Miért kellett veszekednem Vele? Ő a kis középső! Ő a szendvics... és rá kellene a legjobban vigyáznom! És mégis... Vele van a legtöbb gond... Ő az aki nem fogad szót, aki nem segít...
Szóval a képek kérdése megoldódott... Hála az én Drága, okos, ügyes barátnémnak még az anyagi részét is megúsztam! Szóval a képek meglettek! Jó tudni, hogy van ilyen program! Nagyon okos ám! ;) Mindent előszed amit töröltél! A lényeg: ne formázd! Így most még a nyáron készült képek is meg vannak! Jó volt egy kicsit nosztalgiázni... Bár felvetődött bennem, hogy mi is a jobb... az a nagyon nagy meleg vagy ez a marha hideg. De tudom ám! Az örök tavasz ... in England! ;) Na jó tudom, hogy ez sarkított, mert már ott is van hideg... De tudom, hogy ott vár minket a jobb élet! 
Ne gondolj arra kedves olvasó, hogy kint sincs kolbászból a kerítés... Tudom én! Tegnap előtt beszélgettem egy kedves barátunkkal. Beszélgetésünk alatt döbbentem rá valamire! Lassan 36 éves leszek... borzasztó! 
Szóval eljutottam oda, hogy nem tudom: mi leszek ha nagy leszek? 
Nézegetem a lehetőségeket...mert valljuk be őszintén a jelenlegi gázleolvasó munka nem álmaim állása...
Szóval nem tudom, hogy a hirdetéseknél, hogyan is szűrjek... milyen munka érdekel... Azt mondja Barátném, hogy majd megtalál a lehetőség mint ahogyan Őt is! Úgy legyen! 
Szóval Apa kint, hogy egy autómosóban kapott munkát. Kemény munka, mert sok az ügyfél. Sajnos, tegnap este, kiderült, hogy nem egy hosszútávú munka, mert a török tulaj vérszemet kapott és most már 1-2 órával meghosszabbította  a munkaidőt. A gond csak annyi, hogy a fizut elfelejtette annyival megtoldani! 
Apa barátjának a kezén allergiás kiütések jöttek ki, így ő ma már nem is tudott  menni dolgozni. Jaj itt nem hagyhatom ki... a kisördög belém bújt már megint! Szóval itt van bennem, hogy na már megint nem dolgozik a srác... fújjjjjjjjjjjjjjjj! Tudom, hogy nem tehet róla, de nála ez olyan tipikus! :( 
Lényeg, a lényeg, hogy Apánknak már van jövőképe. Mióta is van kint? Kb. 1,5 hete. És már tudja, hogy megigényeli az angol jogosítványt és 1 év múlva elmegy buszt vezetni! És ez olyan jó! 
Nagyon szeretnék ott lenni! Szeretném felfedezni az országot! Az embereket! A lehetőségeket! 
Ki kell derítenem, hogy mikortól jár támogatás a gyerekek után! De nem merem... Még mindig nem! Félek a sárdobálástól! Fogalmazom magamban a kérdést, a körmondatokat... 

Az égiek velünk voltak most is! Egy szobában vagyunk most, hogy kevesebb legyen a fűtés és sajnos azaz most inkább jó, nagyon rossz a szigetelése a lakásnak.
Szóval a kispasi tegnap teát főzött... de az is lehet, hogy még a gázszerelő bénázott (lecserélték a mérőt). Reggel ahogy kinyitottuk a szobaajtót éreztem a gázzal kevert szagosító szagát. Szóval a gázszagot! Lustálkodás közben hessegettem magamtól a gondolatot és minden lehetőséget felsorakoztattam, hogy mi lehet ez... de elméletben nem találtam hibát és gondoltam ez nem az amire én gondolok! Aztán felkeltem kimentem a konyhába és erősebben éreztem. Egyből néztem a tűzhelyet és ott volt a hiba. Az egyik gázcsap nem volt elzárva! Szóval hála a réseknek és az Égieknek (reggel nem robbant be a mikró használatakor) Apánk nem lett özvegy és a tűzoltók is munka nélkül maradtak!

2012. február 11., szombat

Indulás...

Régen jártam itt! Sok-sok dolog történt velünk azóta.

Elindult az én Drága Uram a nagy Angliának! Roppant mód hiányzik!

Ahogy elindult már sírtam. Sírtam útközben, sírtam a trolin, sírtam itthon.
Itthon még jobban. Olyan érzés volt mint amikor meghal valakid. Belülről jött a fájdalom és látva az ágyát, a kávésbögréjét még nehezebb volt. Borzasztó volt a tudat, hogy elveszíthetem. Tudom baromság! De annyi balesetről hall az ember. És valahogy mindig az marad ott aki szabályosan halad.
A barátjával indultak. Most rá haragszom! Ő lett az én utálni lehet kabalám! Haragszom rá, hogy ő van a párom mellett, hogy ő fedezheti Vele fel a tengert, a várost... 
Tudom butaság! De gondolom kell a lelkemnek!
Most is potyognak a könnyeim! Még jó, hogy hagymát pirítottam és tudok mit "füllenteni" a gyerekeknek. 

Ők is nehezen viselik. Kispasim még nem mutatta jelét! Féltem is, hogy hogyan éli meg és hogyan és mikor fog kijönni belőle. Nagylányom esténként sírva mondja, hogy: " Hiányzik Apuci!" Ilyenkor mindig elmondom neki, hogy nekem is és azért ment ki előre, hogy nekünk házikót nézzen. Bár így lenne és hamarosan tudnánk utána menni.
Kicsi lányom néha mondja neki, hogy gyere haza. Nála még annyiban jön ki, hogy nagyon ragaszkodik hozzám és a bölcsiben is ölben van inkább.

Kinti életükről annyit, hogy talán mi is beleestünk egy lehúzós segítségbe! Talán annyiból van szerencsénk, hogy nem előre kérte a pénzt és hála a facebooknak van aki segít "csak úgy" kedvességből!

Szóval szállásuk van. Abba most inkább nem megyek bele, hogy milyen. Fizetős segítőnknek hála, egyenlőre úgy fest, hogy csak ennyiben segített; nem kellett csak 2 heti depositot letenni. Viszont drágább mint a többi, elég furcsa környéken van. Most 2 hónapig maradnak itt. Aztán majd meglátjuk.

Jó lenne valahogyan kideríteni a kinti segélyezési avagy inkább fogalmazzunk úgy, támogatási rendszert. De nem merem megkérdezni abban a fórumban ahonnan kaptunk már segítséget! Nemrégiben valaki kérdezett egy másik város fórumában... húúú jó magyar szokás szerinte ment a sárdobálás! 
Szóval azon agyalok, hogy hogyan tudnék valahogy úgy választ kapni, hogy ne kapjam egyből, hogy csak amiatt akarok kimenni! Mert nem! 

Mert persze megkaptuk már mi is, hogy kint sincs kolbászból a kerítés! Nem is ezért szeretnénk kimenni! A tervünk az, hogy a becsületes munkánkért, rendes fizetést kapjunk. És az sem utolsó szempont, hogy abból a fizuból mondjuk meg is éljünk... ne csak vegetáljunk!

Szóval most munkát keresnek a fiúk! Remélem hamarosan találnak is, mert vészesen közeleg a március amikor már nem tudom, hogy miből fogok számlát fizetni. 
Jól indult az év. Kaptam egy új munkát! Azaz nem annyira újat, mert a párom munkáját vettem át! Új csak a munkáltató volt. Nagy elánnal vetettem bele magam a munkába. Élveztem. Aztán az első héten felhívta a figyelmemet egy régi/új kolléga, hogy ugyan számoljak már utána a pénznek. Számoltam! És már nem voltam olyan elszánt. Aztán meggyőztem magam, hogy így lesz egy bejelentett munkám és mellette tudok mással is foglalkozni. 
Élveztem az apróbb kihívásokat amiknek rendre meg is feleltem. 
Aztán eljött a hónap utolsó napja és a főnök magához hivatott. Természetesen azért. Kirúgtak. 
A munkámmal meg voltak elégedve, összességében 98%ot teljesítettem, de kell másnak a helyem!
A gyerekek ott voltak velem, bár nem hallották és tartottam is magam. Apa rohant haza hozzám. Akkor már nem bírtam és kifakadtam. Olyan rossz volt a villamoson hallgatnom amikor elsőszülött gyermekem határozottan állította, hogy ő biz' tudta miért hívnak be. Másért biztosan nem lehetett az oka... brrrrrr..... Egy majd' 10 éves kisember is így vélekedik... normális ez kérem? (Persze tudom, hogy van ebben ámítás is, de nem ez jellemző rá.)
Gondoltuk sebaj! Megyek vissza a másik céghez, oda ahol eddig dolgoztam! De másnap kiderült, hogy nem lesz az olyan egyszerű. Nem tudnak egyből visszavenni, mert a megbízó nem engedi. Nem értik, hogy miért ugrálok egyik helyről a másikra... nem önszántamból az fix.
Beszélgetjük Drága Barátnémmal, hogy biztosan meg van az oka, hogy nem hívnak, hogy mehetek-e (elméletileg a héten mégis kezdettem volna), de jó lenne már tudni, hogy  mi ez az ok! Próbálok ezzel-azzal foglalkozni! Egyenlőre inkább kevesebb sikerrel! És persze ott a nyomás, hogy a kiadásunk havi 250000 ft. Ebben  persze még nincs benne az étkezésünk! 

Jó lenne az időt előre tekerni! 
Jó lenne ha már nyár lenne!