Ismerős a kérdés? Nálunk is elhangzik! Mindennap! Elegem lett!
Különböző internetes fórumon próbálok ötletet találni! Próbálok bemásolni ide minden olyan receptet, ami nekünk is bejött.
Az általam keresett receptek legfőbb feltétele, hogy kevés pénzből kivitelezhető legyen! Van még egy fontos kritérium! ;) A gyors, praktikus ételek!
Szóval az elmúlt napok termései:
http://www.nosalty.hu/lacikrumpli_recept_1261 én is darálthússal csináltam.
http://www.nosalty.hu/gorog_rakott_teszta_recept_41245
És a tegnapi:
http://limarapeksege.blogspot.com/ Krumplistarhonya
Ma még nem tudom mi legyen a vacsi... Szerinted??? ;)
2011. július 26., kedd
Miért is nem működik a blogírás gondolatátvitellel? Nem bírtam éjszaka aludni és jó kis bejegyzést fogalmaztam... mire ideértem persze huss kirepült a fejemből!
Sajnos ma sem kedvez az idő a csavargáshoz...bár nem esik, de elég nyomott az idő. Nem nagyon merek elindulni a gyerekekkel sehová. A hős lovag, aki megmenthetne minket, dolgozik és tuti morogna ha felhívnám egy kapualjból, hogy ugyan jöjjön már értünk a szürke paripán...
Blogírásomnak más apropója is van! Új életet kezdünk! Nagy tervekkel, álmokkal! Ezeket szeretném Veled, kedves olvasóm megosztani! Hátha Te is egy nagy döntés előtt állsz és nem mered megtenni az első lépést!
Mi sem mertünk sokáig! Aztán tele lett a csuprunk a dolgokkal amik velünk történnek. A pénztelenség és a kilátástalanság volt az első döntéshozó.
Régebben terveztük már, hogy változtatni kell az életünkön, de a gyerekek miatt nem mertünk. És persze vártunk is, hogy hátha jobb lesz. Hátha nekünk is sikerülhet! Persze nem sikerült. Teljesítettük mi a tervet: 3 gyerek, 3 szoba, 4 kerék. Nem teljesen úgy ahogy a mondat kitalálója gondolta. 3 gyerek, 3 bérelt szoba, 4 lízingelt kerék. Utóbbi nem luxus. Kell Apa munkájához. Magán célokra nem nagyon használjuk... sokba kerül. Így fizukor teletankoltuk és most reménykedünk benne, hogy kitart következő fizuig.
Nyaralás... mi is az? Amikor elmész kikapcsolódni pár napra, úgy, hogy közben nem azon agyalsz, hogy mire is költhetsz avagy otthon miből élsz és a kiesett napok munkabérét hogyan pótolod... Na ilyen nem tudom lesz-e az életünkben.
Meghasad a szívem ha arra gondolok, hogy a gyerekek nem nagyon tudják, hogy mi az a nyaralás. Nekik sajnos az a természetes, hogy itthon vagyunk vagy lemegyünk a nagyszülőkhöz.
Na ezen szeretnénk változtatni! Így született meg a döntés! Megyünk külföldre!
Nem, nem gondoljuk azt, hogy ott kolbászból van a kerítés. Dehogy! Tudjuk, hogy dolgozni kell, hogy kemény évek lesznek!
Abban bízunk, hogy megbecsülik a munkánkat, hogy meg tudunk élni a fizetésből...
A terv az, hogy Apa kimegy idén, én átveszem a munkáját és ha minden sikerül akkor megyünk utána ha vége a sulinak.
Már ott kicsit koppant szegény amikor kiszámoltuk, hogy az itthoni majdani fizetésem + a csp + a gyes nem lesz elég a megélhetésünkre.
Ahogy észlelem mások sokkal kevesebb pénzből élnének meg, bár nekik sem nagyon sikerül. Hidd el Drága olvasóm, nem "luxusra" kell. Kifizetem az albérletet, a rezsit, a kocsit, a gyerekek bölcsijét/oviját/suliját. És már nincs semmi. És akkor még nem számoltam a telefont, a tv-t, az internetet. Lehet, hogy utóbbi három már +nak számít? Normális ez kérem?
Bölcsi: még a beiratkozás előtt állunk. Remélem valahogyan találunk helyet. Bár még meg kell csináltatni az ideiglenes lakcímet, hogy szóba álljanak velünk. A munkahely igazolásával, így nem lesz gond.
Elnézést kell kérnem ha kesze-kusza amit írok. Néhány idegszálam a gyerekekre koncentrál, a legkisebb itt szuszog mellettem, így a legfőbb galibakeverő nem okoz most fejtörést!
Zagyvaságom másik oka, hogy nagyon régen készülök már blogot írni! Végre rászántam magam és most írnék, és írnék és írnék. Mindent ki magamból!
Tegnap este olvastam a gyerekeknek a Lassie-t. Kötelező. Brrr.... Utálom a kötelező dolgokat! Kispasim sem rajong érte! Szóval ahogy olvastam, elcsuklott a hangom és a könnyeimet nyeltem. Most tartunk annál a résznél amikor Joe, Lassie barátja, bezárja a kutyát és megszidja és azt parancsolja neki, hogy maradjon a hercegnél. Most is gombóc van a torkomban ha erre gondolok.
Nem tudom mi ennek a felfokozott lelkivilágnak az oka. Drága Barátnémmal ilyenkor a hormonokra fogjuk! De szerintem több van emögött! Jó lenne egy nagyot sírni! Egyenlőre nem megy! Ezért írok! És köszönöm ha elolvasod!
Külföldi lehetőségek keresgetése közben talált rá, barátném, egy városka magyar lakóinak klubjára! Ott találkoztam Judittal.
http://ahelyeskerdes.blogspot.com/
Az ő segítségével próbálom megtalálni önmagam, a helyes utat és megvalósítani az álmaimat, álmainkat!
Judit segített abban is, hogy az üres kifogások helyett, lépjek a tettek mezejére és ne nyafogjak, hogy így nincs időm meg úgy nincs időm jógázni! Szóval tegnap este a gyerekekkel, internetes segítséggel elkezdtük! Mókás volt! Jókat nevettünk!
Sajnos mennem kell! Szívesen folytatnám....
Sajnos ma sem kedvez az idő a csavargáshoz...bár nem esik, de elég nyomott az idő. Nem nagyon merek elindulni a gyerekekkel sehová. A hős lovag, aki megmenthetne minket, dolgozik és tuti morogna ha felhívnám egy kapualjból, hogy ugyan jöjjön már értünk a szürke paripán...
Blogírásomnak más apropója is van! Új életet kezdünk! Nagy tervekkel, álmokkal! Ezeket szeretném Veled, kedves olvasóm megosztani! Hátha Te is egy nagy döntés előtt állsz és nem mered megtenni az első lépést!
Mi sem mertünk sokáig! Aztán tele lett a csuprunk a dolgokkal amik velünk történnek. A pénztelenség és a kilátástalanság volt az első döntéshozó.
Régebben terveztük már, hogy változtatni kell az életünkön, de a gyerekek miatt nem mertünk. És persze vártunk is, hogy hátha jobb lesz. Hátha nekünk is sikerülhet! Persze nem sikerült. Teljesítettük mi a tervet: 3 gyerek, 3 szoba, 4 kerék. Nem teljesen úgy ahogy a mondat kitalálója gondolta. 3 gyerek, 3 bérelt szoba, 4 lízingelt kerék. Utóbbi nem luxus. Kell Apa munkájához. Magán célokra nem nagyon használjuk... sokba kerül. Így fizukor teletankoltuk és most reménykedünk benne, hogy kitart következő fizuig.
Nyaralás... mi is az? Amikor elmész kikapcsolódni pár napra, úgy, hogy közben nem azon agyalsz, hogy mire is költhetsz avagy otthon miből élsz és a kiesett napok munkabérét hogyan pótolod... Na ilyen nem tudom lesz-e az életünkben.
Meghasad a szívem ha arra gondolok, hogy a gyerekek nem nagyon tudják, hogy mi az a nyaralás. Nekik sajnos az a természetes, hogy itthon vagyunk vagy lemegyünk a nagyszülőkhöz.
Na ezen szeretnénk változtatni! Így született meg a döntés! Megyünk külföldre!
Nem, nem gondoljuk azt, hogy ott kolbászból van a kerítés. Dehogy! Tudjuk, hogy dolgozni kell, hogy kemény évek lesznek!
Abban bízunk, hogy megbecsülik a munkánkat, hogy meg tudunk élni a fizetésből...
A terv az, hogy Apa kimegy idén, én átveszem a munkáját és ha minden sikerül akkor megyünk utána ha vége a sulinak.
Már ott kicsit koppant szegény amikor kiszámoltuk, hogy az itthoni majdani fizetésem + a csp + a gyes nem lesz elég a megélhetésünkre.
Ahogy észlelem mások sokkal kevesebb pénzből élnének meg, bár nekik sem nagyon sikerül. Hidd el Drága olvasóm, nem "luxusra" kell. Kifizetem az albérletet, a rezsit, a kocsit, a gyerekek bölcsijét/oviját/suliját. És már nincs semmi. És akkor még nem számoltam a telefont, a tv-t, az internetet. Lehet, hogy utóbbi három már +nak számít? Normális ez kérem?
Bölcsi: még a beiratkozás előtt állunk. Remélem valahogyan találunk helyet. Bár még meg kell csináltatni az ideiglenes lakcímet, hogy szóba álljanak velünk. A munkahely igazolásával, így nem lesz gond.
Elnézést kell kérnem ha kesze-kusza amit írok. Néhány idegszálam a gyerekekre koncentrál, a legkisebb itt szuszog mellettem, így a legfőbb galibakeverő nem okoz most fejtörést!
Zagyvaságom másik oka, hogy nagyon régen készülök már blogot írni! Végre rászántam magam és most írnék, és írnék és írnék. Mindent ki magamból!
Tegnap este olvastam a gyerekeknek a Lassie-t. Kötelező. Brrr.... Utálom a kötelező dolgokat! Kispasim sem rajong érte! Szóval ahogy olvastam, elcsuklott a hangom és a könnyeimet nyeltem. Most tartunk annál a résznél amikor Joe, Lassie barátja, bezárja a kutyát és megszidja és azt parancsolja neki, hogy maradjon a hercegnél. Most is gombóc van a torkomban ha erre gondolok.
Nem tudom mi ennek a felfokozott lelkivilágnak az oka. Drága Barátnémmal ilyenkor a hormonokra fogjuk! De szerintem több van emögött! Jó lenne egy nagyot sírni! Egyenlőre nem megy! Ezért írok! És köszönöm ha elolvasod!
Külföldi lehetőségek keresgetése közben talált rá, barátném, egy városka magyar lakóinak klubjára! Ott találkoztam Judittal.
http://ahelyeskerdes.blogspot.com/
Az ő segítségével próbálom megtalálni önmagam, a helyes utat és megvalósítani az álmaimat, álmainkat!
Judit segített abban is, hogy az üres kifogások helyett, lépjek a tettek mezejére és ne nyafogjak, hogy így nincs időm meg úgy nincs időm jógázni! Szóval tegnap este a gyerekekkel, internetes segítséggel elkezdtük! Mókás volt! Jókat nevettünk!
Sajnos mennem kell! Szívesen folytatnám....
2011. július 25., hétfő
Elhatározás
Sokak biztatására, megszületett az elhatározás... sőt tettek is követték! Elindítom a blogomat!
Köszöntelek Kedves olvasó!
Mit kell tudj rólam? Családomról?
A férjem és én is egykék vagyunk. Első gyermekünk születése fenekesül felforgatta az életünket! Itt ne a szokásos "dolgokra" gondolj! Mi is beleestünk abba a csapdába, hogy akkor mi most valami gyerkőcökkel kapcsolatos vállalkozásba kezdünk! Semmi gond nem lett volna, ha van mögöttünk egy fix bevételi forrás. De nem volt... így ingáztunk 3 város között és próbáltunk megélni, megfelelni.... Nem sikerült! :(
De ez már a múlt! Azóta született még két gyerkőcünk és most már teljes a családunk!
Mindketten egykék vagyunk, így most mi is tanulunk, tapasztalunk!
Anyagi helyzetünk ... nem kertelek... mint az átlag magyar családoké. Szóval siralmas! Úszunk az árral, és persze néha mi is megpróbálunk visszafordulni, de a hullámok erősebbek és mostanság egyre gyakrabban csapnak össze a fejünk felett. De kinél nem?
Nem tudom mások hogyan kezdenek a blogírásba! Lehet, hogy nem túl szerencsés így kezdeni... Nem tudom!
Örülök, hogy billentyűzetet fogtam és végre ki tudom írni magamból mindazt ami foglalkoztat, ami történik velünk, amiket tapasztalok!
Tombol a nyári szünet, itthon vannak a gyerekek, így nem tudom, hogy mikor marad időm jönni, de annyi miden forog a fejemben amit szeretnék "kibeszélni", hogy próbálok gyakran jönni!
Köszöntelek Kedves olvasó!
Mit kell tudj rólam? Családomról?
A férjem és én is egykék vagyunk. Első gyermekünk születése fenekesül felforgatta az életünket! Itt ne a szokásos "dolgokra" gondolj! Mi is beleestünk abba a csapdába, hogy akkor mi most valami gyerkőcökkel kapcsolatos vállalkozásba kezdünk! Semmi gond nem lett volna, ha van mögöttünk egy fix bevételi forrás. De nem volt... így ingáztunk 3 város között és próbáltunk megélni, megfelelni.... Nem sikerült! :(
De ez már a múlt! Azóta született még két gyerkőcünk és most már teljes a családunk!
Mindketten egykék vagyunk, így most mi is tanulunk, tapasztalunk!
Anyagi helyzetünk ... nem kertelek... mint az átlag magyar családoké. Szóval siralmas! Úszunk az árral, és persze néha mi is megpróbálunk visszafordulni, de a hullámok erősebbek és mostanság egyre gyakrabban csapnak össze a fejünk felett. De kinél nem?
Nem tudom mások hogyan kezdenek a blogírásba! Lehet, hogy nem túl szerencsés így kezdeni... Nem tudom!
Örülök, hogy billentyűzetet fogtam és végre ki tudom írni magamból mindazt ami foglalkoztat, ami történik velünk, amiket tapasztalok!
Tombol a nyári szünet, itthon vannak a gyerekek, így nem tudom, hogy mikor marad időm jönni, de annyi miden forog a fejemben amit szeretnék "kibeszélni", hogy próbálok gyakran jönni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)